Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

II. KORMÁNYZATTÖRTÉNET

lett. Ez a szervezeti forma nemcsak a XVIII. század végéig, de egészen az első világháborúig fennmaradt és jól funkcionált. A református egyházszervezet létrejötte A fáziskéséssel Magyarországra érkező helvét hitvallás hazánkban aligha nevezhető a reformáció polgári irányzatának, sokkal inkább magyar nemzeti jellege vált hangsúlyossá, hiszen elsősorban Erdély és Magyarország magyarlakta területein terjedt el. Az első helvét szellemű zsinatot 1552-ben Beregszászon tartották és a magyar reformátusság első superintendentiája is a Tiszántúlon, Debrecen környékén jött létre. 1562-ben állították össze a Debrecen-egervölgyi hitvallást, a református irányzat hittételeit összefoglaló nyilatkozatot, 1557-ben alakult meg a tiszántúli egyházkerület, amelynek központja a mai napig Debrecen. A hódoltsági területeken a Duna menti magyarság körében is létrejöttek a református gyülekezetek, amelyeknek ismerjük felsőbaranyai, pataji, ráckevei és pesti közösségeit, amelyeket együttesen a XVI. század végén alsódunamelléki, majd 1735 után dunamelléki egyházkerületnek neveztek el. Ennek központja kezdetben változó volt és csak a XVIII. században stabilizálódott Pest városában. Az erdélyi kálvinisták az 1564-es nagyenyedi zsinaton alakították ki saját szervezetüket, létrehozva az erdélyi református egyházkerületet, amelynek központja is többször változott: Gyulafehérvár, Nagyenyed és Kolozsvár között. Korai előzmények után 1595-ben alakult meg a dunántúli református egyházkerület, amelynek székhelye a Dunántúl legtekintélyesebb református kollégiumának városában, Pápán volt. Utolsóként alakult meg, de természetesen XVI. századi alapokon a tiszáninneni református egyházkerület, ahol korábban az episzkopalizmus gondolatától és rendszerétől legjobban idegenkedtek és csak 1735 után választottak a többi egyházkerülethez hasonlóan püspököt. E superintendentia központja ugyancsak a Bodrog parti Athén, azaz Sárospatak volt. Kisebb protestáns felekezetek Az Erdélyben bevett felekezetek közül a viszonylag legkisebbnek az unitárius egyház számított, amely János Zsigmond uralkodása idején jelentős pártfogásban részesült