Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

az ókortól a X. század közepéig használták, de előfordul papiruszra írott oklevél a XI. században is. Az arab hódítás következtében megszűnt az egyiptomi papirusz import Európába, kénytelenek voltak áttérni másik íróanyagra, a hártyára (pergamen). II. Eumenész (i.e. 195-158), Pergamón (innen a hártya neve) uralkodója használta fel először az állatbőrt írásra. A hártya juh-, kecske- vagy borjúbőrből készült. Európában a X. század derekától használják. Kétféle minőségű hártyát készítettek. Az ún. déli hártyának csak az egyik oldala (húsoldal) volt gondosan kidolgozva, krétázva, a másik (szőroldal) azonban sárgás maradt. Az ún. északi hártyát az jellemzi, hogy mindkét oldalán egyforma fínomságúra készítették ki. Míg a déli hártyát merevsége miatt a papirusz mintájára tekercsben tartották, az északi hártyát vékonysága révén hajtogathatták. A déli hártya inkább DélEurópában - ahol korábban papiruszt használtak - terjedt el, az északi hártya pedig ÉszakEurópában. Az antik Róma legegyszerűbb íróanyaga a viasztábla volt. A fatáblára vékonyan felvitt viaszréteg ideális íróanyag volt, hiszen nemcsak könnyen lehetett rá írni (vésni), de könnyen le is lehetett törölni a szöveget. A viasztáblát* való íráshoz használt íróeszköz a stílus volt, amelynek az egyik vége hegyes volt, ezzel írtak, a másik vége lapos volt; vele töröltek. Az összefűzött fatáblákat nevezték codexnsk. A legmodernebb íróanyag a papír. Kínában használták először és onnan az arabok közvetítésével érkezett Európába a IX. században. Szélesebb körben azonban csak a XIIXIII. század fordulójától kezdték használni, sőt Magyarországon csak a XIV. század elejétől. A nem örökérvényű okleveleket írták rá. Míg a korábbi íróanyagok kevéssé tudtak hozzájárulni egy-egy forrás keltezéséhez, hiszen több évszázadon keresztül használtak ugyanolyan módon kikészített hártyát, addig a papír a készítésekor használt márkajelek, vagy vízjelek (filigránok) révén finomabb keltezést is lehetővé tesznek, mivel az azonos papírkészítő-műhelyből meghatározott időn belül kikerült papírokon azonos jelek találhatók. A viasztáblára való íráshoz a stílust, a papiruszra, hártyára és papírra való íráshoz calamust (nád), pennái (toll) használtak. Festékanyagul a középkorban őrölt gubacsot folyadékkal (vízzel, sörrel, borral vagy ecettel) elegyítettek, majd vitriolt adtak hozzá és azt gumival vagy korommal színezték.