Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros és a levéltári kezelőtanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 4. Budapest, 1998)

I. IRATTANI ISMERETEK

A XVIII. század végétől terjedt el az írás rögzítésére a fémtoll, a ceruza és kréta, majd a gépek használata: az írógép, nyomdagéppel, sokszorosító gépekkel, telexszel, faxszal, számítógéppel. Az első mai értelemben vett írógépet 1837-ben az olasz Rovizza szerkesztette. Az írógépek ipari előállítása nagyobb mértékben 1867-ben Amerikában a Remington fegyvergyárban indult, Magyarországon az 1890-es évektől terjedt el a használata. A különböző típusú sokszorosítógépek (vegyi indigóval, szesszel működő; viaszlappal és festékkel dolgozó; valamint az alumíniumlemezes, ofszet eljárással, nyomdafestékkel dolgozó több dobos körforgógépek) a múlt század elejétől terjedtek el. A telex vagy távírógép a múlt század közepétől fejlődött ki, Magyarországon 1867-től használták a Hughes betűtávírógépeket. Magánhasználatban csak az utóbbi évtizedben vált általánossá a telex használata. Az első, mai értelemben vett számítógépet 1946-ban készítették el Amerikában. A modern kompjuterek kifejlesztésében kimagasló szerepe volt a magyar származású Neumann Jánosnak. Hasonló változáson ment keresztül a festőanyag is, amivei az írást az anyagra felvitték: a festék, gubacstinta, antracén, illetve anilin tinta, ólomrúd, majd grafit, nyomdafesték követte egymást az évezredek során. A tapasztalat azt mutatta, hogy mind a gépi, mind a kézi írás esetében használt festékanyag egyre gyengébb minőségű lett, különböző hatásokra könnyen eltűnt az írás, ezért e téren is folytak kutatások a tartós festékanyagok megteremtése érdekében. Történeti írástípusok A régi írások történetével, használatával, olvasásával, átírásával, jellegzetes vonásaik összegezésével, társadalmi-földrajzi elterjedésükkel az egyik történeti segédtudomány, a paleográfia foglalkozik. Bár annyi paleográfia van, ahányféle írást a történelem folyamán használtak, mégis csak a görög és latin paleográfia vált önálló segédtudománnyá. A görög és latin írás emlékei közül elsősorban a kódexekkel és az oklevelekkel foglalkozik, melyek közül levéltári szempontból a latin nyelvű oklevelek fontosak. A hangokat jelölő latin írást nagy (maiuscula) és kisbetűk (minuscula) alkotják. Azt, hogy a betűk alkotóvonalait miként illesztik egymáshoz, kivitelezésnek nevezzük. Az azonosan kivitelezett, de több kézre valló írások elemzése alapján különíthetők el az íróműhelyek. A tudatosan szépreformált írást szépírásnak, kalligráfiának hívják. A főleg