Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
1. Bevezetés
de az más forrásokból megállapítható volt, akkor zárójelet alkalmaztunk. Hasonló jelöléseket használtunk a későbbiek során is, ha az adatokat nem közvetlenül a térképről olvastuk le. Idegen szerzők esetében a keresztneveket, a vezetéknevektől vesszővel elválasztva, az eredeti nyelven írtuk. A név után az illető hivatali beosztása szerepelt, szintén eredeti formában, de különféle rövidítések alkalmazásával. A hivatali beosztást a szolgálati hely meg jelölése nélkül jelöltük, a felesleges ismétlések elkerülése érdekében /pl. uradalmi mérnök, megyei mérnök stb. /. Ha a térkép egyegy intézmény mérnökeinek közös munkája, akkor a rovat első sorába az ismeretlen szerző megjelölés után zárójelbe az intézmény nevét írtuk be /pl. sA./Állami Térképészeti Intézet/. A második sorban a másolatok és nyomtatott térképek esetében a másoló, térképmetsző vagy egyéb közreműködő neve szerepel. E sort csak akkor töltöttük ki, ha e közreműködő neve megállapítható volt. Kitöltésnél mindig megjelöltük az illető funkcióját is, mivel az többféle lehetett /másolta, kicsinyítette, javította, metszette stb./. Ha a másolat később készült az eredetinél, érdemes volt a másolás tényét az év megjelölésével még akkor is feltüntetni, ha a másoló nevét nem azonosítottuk. A következő sorba került a hitelesítő neve és az időpont. A hitelesítő személyek közül csak a mérnökök és egyéb műszakiak nevét tüntettük fel, a bírósági, törvényhatósági, uradalmi tisztviselőké nem volt érdekes. Az első rovatban felsoroltak nevét, mint szellemi közreműködésőkét a névmutatóban emeltük ki. Nyomtatott térképeknél a következő sorokba a kiadó és nyomda neve került. Mindkettőt eredeti formában tüntettük fel, a magyar intézményneveknél csak annyiban törekedtünk egységesítésre, hogy nagy kezdőbetűket írtunk. Ha a kiadás helye megállapítható volt, ezt zárójelben közöltük, azonban a nyomdai telephelyek már nem szerepelnek. Az első rovatot azonos módon töltöttük ki a magyar és idegen nyelvű, a kéziratos és nyomtatott, a mai, a történeti Magyarország területét vagy a világ bármely táját ábrázoló térképeknél, tehát nem tettünk különbséget.
