Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)
6. A térképek jellemzői
A táblázatban szereplő adatok mind a II. József-.féle katasztert megelőző időszakból származnak. Bár a felmérés anyaga jórészt elpusztult, nem került kiadásra, a munkálatok a méretarányok egységesítésében, az 1:3600 és 1:7200 léptékek elterjedésében nagy szerepet .kaptak. A tájolásnak a kis területeket ábrázoló birtoktérképeknél nem volt elvi jelentősége, minden mérnök aszerint határozta meg, ami a helyi sajátosságoknak megfelelt. A gyűjteményekben található nyomtatott térképek mind északi tájolásúak, vonatkozik ez külföldi és magyarországi kiadványokra egyaránt. A 17-18. századi térképeken még helyenként látunk elrajzolt folyókat, torz ábrázo• 42/ lásokat, azonban a nagy mennyiségben előforduló 19-20. századi kiadványok tájolása már megfelelt a korszerű kartográfia követelményeinek . A II. József-kori kataszternél a tájolást nem határozták meg, viszont az állandó kataszter munkálatai már északi tájolásúak voltak. Hasonló a helyzet a katonai térképekkel is, mindhárom felmérés esetében. Ha a szerzők egész falvak határát ábrázolták, akkor az északi-, észak-keleti, észak-nyugati tájolás volt a gyakoribb, ha csak kisebb birtokrészeket, akkor ez a terület nagyságától, elhelyezkedésétől függött. Befolyásolta például a terület domborzata. Hegyes-dombos vidéken gyakoriak a déli, keleti tájolású rajzok, ha a hegyek lejtői így kívánták /pl. Esztergomban, Egerben/. Az erdőtérképek készítése az előírások szerint északi tájolással lett volna kívánatos, azonban ezt csak akkor tartották be, ha kataszteri másolatokat használtak alaptérképnek. A 18. századi térképészek közül nagyobb területeket ábrázoló rajzain következetesen használta az északi tájolást Karpe Mi43/ hály, ilyenek voltak Ballá Antal úrbéri és birtoktérképei, de például Kovács /Fabrieius/ János, Mak Domokos, Vizer János különféle tájolásokat alkalmaztak. Az északi irány megjelölése a 19. század közepéig szélrózsával, az égtájak felírásával, majd nyíl segítségével történt. Később az utóbbi vált általánossá.
