Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban (Levéltári módszertani füzetek 15. Budapest, 1992)

6. A térképek jellemzői

6.4. Nyelv, szinezettség, díszítés Mint a köztörténetből ismert 1840-ig, az ország hivatalos nyelve a latin, az 1780-as és 1850-es években a német volt, majd a 19. század második felétől a magyar vált általánossá. A térképek nyelve - amit főként címük mutatott - e tagolódásnak felelt meg, azonban voltak kivételek is. Mivel az egyház nyelvének /főként a katolikusoknál/ a latint tekintették, néhány egyházigazga44/ tasi térkép még az 1940-es években is e nyelven készült. Az 1869-ben megkezdett III. katonai felmérés térképei viszont - mint említettük - német nyelvűek voltak, mivel a hadügyet és így a térképészetet is közös /osztrák-magyar/ minisztérium irányította. Az úrbéri térképeket a 19. század közepéig latin később magyar .nyelven készítették, az erdőtérképek között az erdőtörvény bevezetéséig sok volt a német nyelvű rajz, és az 1850-es években értelemszerűen német feliratok voltak a kataszteri térképeken is, Igen kis számú magyar nyelvű térképpel már a 18. század végén találkozunk. Gyűjteményeinkben a legkorábbit 1780-ban Kovács Ferenc Veszprém városról készítette,

4

^ majd hat év múlva Hanta 46/ pusztáról szintén magyar nyelvű térképet rajzolt. Ez a gyakorlat a 19. század első évtizedeiben is folytatódott Veszprém környékén, az akkori megyei mérnök Baláca pusztát ábrázoló és. a Séd 47/ szabályozásával kapcsolatos munkái szintén magyar nyelvűek. A gyóni határról Kaszap István hites mérnök készített a bír 48/ tokos számára magyar feliratú rajzokat, 1798-ban ismeretlen szerző /valószínűleg Sexty András/ Csege és Szentmargita határá49/ nak ábrázolásakor ugyancsak magyar nyelven dolgozott, és a Győ ri Káptalan számára készített néhány ilyen rajzot Győr megye mérnöke, Király György is. Bár a térképek szerzői a címeket zömmel latinul vagy németül írták fel, a dűlőnevek, határtérképek esetében a határjelek nevei magyarul, illetve a nemzetiségi területen a lakosság nyel-