Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869–1950) (Levéltári módszertani füzetek 11. Budapest, 1990)
Szervtörtóneti bevezető
teljesen bírta az állam hivatalos nyelvét és legalább két éves közjegyzői gyakorlattal rendelkezett. A közjegyzők számát és székhelyét az illetékes közjegyzői kamara meghallgatása után az igazságügyminiszter határozta meg. Az állások betöltése pályázat útján történt, majd a kinevezés után a közjegyző biztosítékot tett le, az illetékes törvényszék nyilvános ülésén hivatali esküt tett, bemutatta pecsétjét és hitelesített névaláírását, majd közzétette irodája megnyitásának a napját. A közjegyző illetékessége annak a törvényszéknek a területére terjedt ki, amelyen a részére kijelölt székhely feküdt. A közjegyzői törvény 50. § a a Budapesten működő közjegyzők illetékességét a pesti, a budai és a pestvidéki törvényszékek területére állapította meg. A felek egyébként a rendelkezések értelmében bármelyik közjegyzőhöz fordulhattak, s ebben a tekintetben sem lakóhelyük, sem a jogügylet tárgya nem korlátozta őket az illető törvényszék területén működő közjegyzőkre. Az Örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XIV. tc. azonban az ilyen ügyek tekintetében a közjegyzők működési körét elhatárolta a lakóhely, az elhalálozás helye, vagy a hagyatéki vagyon fekvése szerint. A közjegyzők hatásköre elsősorban közokiratok kiállítására terjedt ki. Legfőbb feladatuk végrendeletek felvétele vagy magánvégrendeletek közokirat minőségével való felruházása; tanúsítványok, így okiratok másolatainak, továbbá kereskedelmi vagy üzleti könyvek kivonatainak, fordításoknak és névaláírásoknak a hitelesítése; életbenlét bizonyítása; közgyűlési vagy igazgatótanácsi határozatoknak a hitelesítése; tények bizonyítása; értesftvények kiadása; váltó-óvások; végül okiratok, valamint értéktárgyak őrzése. Hagyatéki eljárásban a közjegyző (a leltározástól kezdve az örökösödési eljárás vezetéséig) bírói megbízásokat is teljesített. Az 1886. évi VII. tc. azoknak a jogügyleteknek a körét, amelyeknek az érvényességéhez közokiratot kívántak meg, jelentősen kiterjesztette; elrendelte továbbá, hogy a bíróságok vagy gyámhatóságok hatáskörébe tartozó hagyatéki ügyekben az örökösödési tárgyalás vezetését, a hitbizományi javak leltározását, a fontosabb végrehajtási cselekményeket közjegyzőre kell, a fontosabb csődtömegek leltározását pedig közjegyzőre lehet bízni. 1945 után a közjegyzők az addigi jogszabályok keretei között folytatták működésüket. Változást a 4.090/1949. (VI. 14.) Korm. sz. rendelet hozott; eszerint a jogszabály szerint a közjegyzői és közjegyzőhelyettesi állások állami közszolgálati állásoknak minősültek. Ezzel egyidejűleg a közjegyzői kamarák megszűntek, s a közjegyzők és közjegyzőhelyettesek a járásbíróságok ftélőbíráíval estek a felügyelet és a fegyelmi jog szempontjából egy tekintet alá. A fenti rendelet a közjegyzői és a közjegyzőhelyettesi kinevezés feltételeit Is újraszabályozta; s kimondta azt is, hogy az igazságügyminiszter a közjegyzőt más közjegyzői állásra beleegyezése nélkül is áthelyezheti. A fentebb említett kormányrendelet, valamint a végrehajtása tárgyában kiadott 76.000/1949. (IX. 27.) I.M. sz. rendelet következtében a közjegyzők a járásbíróságok mellett működnek; a fővárosi kerületi bíróságokhoz kinevezett közjegyzők pedig összevont irodában, a Budapesti Állami Közjegyzők Irodájában tevékenykednek. Az ezen irodában tömörült közjegyzők illetékessége Budapest egész területére kiterjed. A vonatkozó jogszabályok értelmében a közjegyző feladata a hatáskörébe utalt peren kívüli eljárások intézése, valamint a hozzájuk forduló felek jogi vonatkozású ügyeiben való közreműködés. A közjegyzők hatáskörébe tartozik különösen: a) közokiratok készítése, ide értve a végrendeletek felvételét is; b) tanúsítványok kiállítása; c) okiratok és értéktárgyak megőrzés végett való átvétele; d) előzetes bizonyítás elrendelése és foganatosítása, ha a per még nincs folyamatban; e) elveszett okiratok és értékpapírok semmissé nyilvánítása, feltéve, hogy a megsemmisítés bírósági hatáskörbe tartozik; f) a hagyatéki eljárás; g) lakás vagy más helyiség bérleti jogviszonya felmondásának közlése. A közjegyző peren kívüli ügyekben hozott határozata a bírósági határozatokkal azonos hatályú, s a közjegyző által készített okirat vagy záradék alapján a jogszabályokban meghatározott esetekben bírósági végrehajtásnak is helye lehet. A korábbiak során több ízben is szó volt a közjegyzői kamarákról. Létrehozásukról ugyancsak az 1874. évi XXXV. tc. rendelkezett. A törvény szerint a kamarák számának és székhelyének megállapítása az érdekelt közjegyzők meghallgatása után az igazságügyminiszter feladta. Az idézett tc. kimondta, hogy a közjegyzők összessége alkotja a közjegyzői testületet, amelynek érdekképviseleti, felügyeleti és igazgatási szerve a közjegyzői kamara. A kamarák száma megegyezett az ítélőtáblák számával, s területi illetékességük az adott ítélőtáblai kerületre terjedt ki. Az említett jogszabály értelmében a közjegyzők testülete évenként közgyűlést tartott, ahol megválasztották a kamara elnökét, valamint a vezetőség négy rendes és két póttagját. A választás egy évi időtartamra szóit. A kamara határozatait az elnök legalább két tag közreműködésével hozhatta. Kamarai határozat ellen a Kúriához lehetett fellebbezést benyújtani. A kamara hatáskörébe tartozott az évenkénti közgyűlés összehívása, a kerülethez tartozó közjegyzői személyzet ügyeinek intézése, a
