Szőcs Sebestyén: Polgári kori jogszolgáltatási szervek iratai (1869–1950) (Levéltári módszertani füzetek 11. Budapest, 1990)
Szervtörtóneti bevezető
közjegyzőkkel kapcsolatos panaszok kivizsgálása ós a kerületi közjegyzők képviselete. A kamara maga állapította meg ügyrendjét, ós közvetlen kapcsolatot tartott fenn az igazságügyminiszterrel. A kamara igazgatási ós felügyeleti hatásköre alapján eljárt a közjegyzői állások betöltése érdekében: pályázati hirdetményt tett közzé, összegyűjtötte és véleményezve felterjesztette az igazságügyminiszterhez a beérkezett pályázatokat, átvette ós őrizte a közjegyzői biztosítékot. Jegyzéket vezetett a közjegyzőkről, a helyettesekről és a jelöltekről; minősítéseket készített, a kinevezés esetén pedig kivette a közjegyzők ünnepélyes fogadalmát. A kamara engedélye volt szükséges a közjegyzők helyettesítéséhez, valamint a székhelyükről való távozásukhoz. A kamara biztosította a közjegyzői munka folyamatosságát, és ennek érdekében szükség esetén hivatalból küldött ki helyettest. A kamara ügyeit fel a törvényszabta követelmények betartására is; ha a közjegyzők valamelyike érdemtelenné vált megbízatására, a kamara kezdeményezte az elmozdításhoz szükséges eljárást. A kamara felügyeleti jogköre alapján évente ellenőrizte a közjegyzők ügyvitelét, irodáját és irattárát. Kisebb szabálytalanság esetén a kamara intést vagy pénzbírságot szabhatott ki. Fegyelmi ügyekben a kamara volt a kezdeményező, mivel a közjegyzők mulasztásaival kapcsolatos minden bejelentés ide érkezett be. A közjegyzői fegyelmi tanácsban - amely a közjegyző székhelyén működő törvényszék elnökéből, két bírójából ós a kamara két tagjából állt -, indult meg a mulasztó közjegyző ellen az eljárás. A fegyelmi tanács határozata ellen a Kúria fegyelmi bíróságához lehetett fellebbezni. A közjegyzői kamara szervezetileg független volt az államapparátustól; az általa ellátott igazgatási, felügyeleti és fegyelmi tevékenység révén mégis hatósági jelleggel bírt. A kamarához tartozás kinevezés vagy áthelyezés révén - minden közjegyzőre nézve kötelező volt. A kamarák felügyeletét az igazságügyminiszter látta el; működésüket bizonyos vonatkozásokban ellenőrizhették az illetékes törvényszékek, illetve ügyészségek elnökei is. V. Ügyvédek A továbbiakban még az ügyvédekről, valamint az ügyvédi kamarákról kell röviden említést tennünk. Az ügyvéd - mint köztudott - jogi ügyekben tanácsadással, illetve megbízójának a hatóságok és a bíróság előtti képviseletével hivatásszerűen foglalkozó jogi képesítésű személy. Az ügyvédség intézménye, amely a magyarországi jogszolgáitatásban jelentős múltra tekint vissza, az Igazságszolgáltatási intézményrendszer szerves részét képezi. Ügyvédi tevékenységet 1769-től csak megfelelő képesítés birtokában lehetett folytatni; az 1874. évi XXXIV., az ügyvédi rendtartás tárgyában kiadott tc. pedig a jogtudományi doktorátus megszerzését is kötelezővé tette az ügyvédi gyakorlatot folytatni kívánók számára. Az ügyvédjelölteknek ezen kívül még megfelelő gyakorlatot is kellett igazolniok, s a gyakornoki idő letelte után az Igen magas szakmai követelményeket állító ügyvédi vizsgát is le kellett tenniök. Ezek a követelmények egyébként a leendő ügyvédekkel szemben napjainkban is érvényben vannak. A fentebb említett 1874. évi XXXIV. tc. ügyvédi kamarák létrehozásáról is rendelkezett. Az ügyvédi kamarák az ügyvédek területi alapon szervezett érdekképviseleti szervei, s az ügyvédség testületi érdekeinek védelme, valamint az ügyvédi hivatás gyakorlásával járó jogok biztosítása mellett az ügyvédek tevékenységét is ellenőrizték, illetve ellenőrzik, és fegyelmi jogkört is gyakoroltak, illetve gyakorolnak az ügyvédek, valamint az ügyvédjelöltek felett. Az 1945 utáni időszakban az ügyvédi magánpraxis lényegében megszűnt (az igazságügyminiszter azonban indokolt esetben az ügyvédi magángyakorlat folytatását engedélyezheti), s az ügyvédek az ügyvédi kamarákon belül ügyvédi munkaközösségekben fejtik ki tevékenységüket. Ügyvédi munkaközösség azokban a városokban és községekben alakítható, ahol ezt a lakosság jogi segítséggel való ellátása szükségessé teszi. Az olyan városokban (községekben), ahol ügyvédi munkaközösség alakítására nincs lehetőség, a legközelebbi városban (községben) működő az az ügyvédi munkaközösség létesíthet kirendeltséget, illetőleg ügyeletet, amelyet az ügyvédi kamara ezzel a feladattal megbíz. A kirendeltség tagjai ügyvédi munkaközösségi tagok. Az ügyvédi munkaközösség jogi személy, amely az igazságügyminiszter által jóváhagyott szervezeti szabályzat szerint és az illetékes ügyvédi kamara irányításával és ellenőrzésével működik. Az ügyvédi munkaközösség élén a munkaközösség taggyűlése által választott és a kamara elnöksége által megerősített vezető áll. Az ügyvédség országos hatáskörű önkormányzati szerve az Országos Ügyvédi Tanács, amely a kamarák elnökeiből, valamint a kamarák által a tanácstagi tisztségre megválasztott ügyvédekből áll. Az
