Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)

Az állami építőipar szervezeti rendszerének kialakulása és változásai (1948-1989)

A harmadik 5 éves tervidőszak (1966-1970) volt az építőipar II. világháború utáni történetének legeredményesebb időszaka. Átfogó szervezeti változásra nem került sor, de a munkaerő nagyarányú összpontosításával, a nagyvállalati szervezet megerősítésével „nagyobb lehetőséget teremtettek a műszaki fejlesztési feladatokhoz szükséges erőforrások ésszerűbb felhasználására, a technológiai folyamatok szakosítására, a kooperációs kapcsolatok zökkenőmentes bonyolítására, szükség esetén a munkaerő átcsoportosítására". Az 1968. január l-jén életbe lépő gazdasági reform jelentősebb szerkezeti változtatásokat nem követelt az állami építőiparban. Összhangban az új gazdaságirányítási koncepcióval, amely a központosított, tervutasításos rendszer helyébe az önálló vállalati gazdálkodást, a beruházásban résztvevők közvetlen kapcsolatát helyezi, megindult a szervezeti struktúra decentralizálása mindazokon a területeken, ahol a vállalati termelés hatékonyságát és gazdaságosságát javítani kellett. A gazdálkodás módjában bekövetkezett változások azonban messze elmaradtak a kívánatos mértéktől. Ezért az MSZMP Központi Bizottsága 1978. október 12-diki ülésén (1. az MSZMP KB 1978. október 12-diki határozata „Az építő- és az építőanyagipar helyzete és továbbfejlesztésének feladatai. A lakásépítés- és gazdálkodás 1990-ig szóló tervének irányelvei" címmel) az építőipar helyzetét tárgyalta meg. A határozat megállapítja, az építőipar fejlődését az 1960-as évek közepéig a mennyiségi növekedés jellemzi, miközben lényeges minőségi változtatásokra kerül sor az építési anyagokban és a technológiákban. Megjelent a blokkos, majd a panelos, később a házgyári technológia. Ezek meghonosításával sikerült megvalósítani a tömeges lakásépítést, ami a hazai építőipari tevékenység „egyik kétségbevonhatatlan eredménye". A termelő beruházásoknál eleinte a helyszíni előregyártással, majd az elemgyárakban összeállított és a helyszínen összeszerelt szerkezetekkel jelent meg a korszerűbb technika. 1970 után a gyárszerű építkezések, később az építési rendszerek összehangolt fejlesztése volt a cél. Itt jegyezzük meg, hogy Magyarországon összesen 10 házgyár létesült. Budapesten négy (az első Úbudán 1965-ben), Miskolcon és Győrött egy-egy (mindkettő 1968-ban), majd a 70-es évek elején Debrecenben, Dunakeszin, Szegeden és Veszprémben.