Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)

Az állami építőipar szervezeti rendszerének kialakulása és változásai (1948-1989)

Az építőipar - a kapacitásfejlesztés érdekében hozott intézkedések (iparági és vállalati átszervezések, létszámemelés, technológiai fejlesztés) ellenére - az 1960-as 70-es években sem tudta kielégíteni a fizetőképes keresletet. Állandósult az építőipari kapacitás és az építőipari igények összhangjának a hiánya. Volt olyan esztendő, amikor a megrendelések 40 %-ára nem sikerült kivitelezőt találni. E működési zavarért nem csak az építőipari ágazat felelős. Az építési piaci egyensúly megteremtésének feltétele - több egyéb tényező mellett - a gazdasági ágazatok fejlesztési összehangolásának megteremtése. Ez utóbbi azonban az elmúlt négy évtizedben soha nem valósult meg. Súlyos gondot okoznak a munkaszervezés és munkafegyelem hiányosságai. A beruházások rossz, vagy hiányos előkészítése miatt az építés és üzembehelyezés hosszú éveket vesz igénybe, miközben a gazdaságot csupán a termeléskiesés miatt milliárdos veszteségek érik. Még az ötödik 5 éves tervidőszakban (1976-80) sem ritka az olyan eset, amikor kiemelt fontosságú létesítmény építéséhez fogtak hozzá úgy, hogy a műszaki tervek és a legfontosabb szállítási szerződések hiányosak voltak, illetve hiányoztak. Az építőipar társadalmi-gazdasági környezete a tervidőszak utolsó éveiben gyökeresen megváltozott. A gazdaságpolitika - az irányítási rendszer továbbfejlesztésével - a vállalati önállóság és a vállalkozási kockázat erősítése mellett szavazott. A gazdasági hanyatlás, a beruházások visszafogása , a finanszírozási források megváltozása az extenzív építőipar működését alapjaiban rengette meg. A II. világháború után először az 1980-as évek elején fordult elő a kereslet-kínálat összhangjának kialakulása az építési piacon. Az állam visszavonulásával, a kereslet csökkenésével gyors ütemben változott a termelés szerkezete is. Csökkent a kiemelt és az országos jelentőségű nagyberuházások száma, ugyanakkor növekedett a területileg szétszórt kisebb beruházásoké. Nagymértékben csökkent az állami erőforrásokból finanszírozott lakásépítés, miközben a magánerős lakásépítésé nőtt. Számottevően megváltozott a beruházási-fenntartási munkák aránya, az utóbbi javára. (Érdekességként megemlíthető, hasonló volt a helyzet az 1950-es évek elején. 1950-52 között a nagyarányú beruházási építkezések miatt nem jutott pénz a