Réfi Oszkó Magdolna: Műszaki tervdokumentumok az államosított építőiparban (Levéltári módszertani füzetek 9. Budapest, 1989)

Az állami építőipar szervezeti rendszerének kialakulása és változásai (1948-1989)

tozni. Például: az ÉM 21, 22, 23. és 31. számú Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV), valamint az ÉM Mélyépítő Vállalat a kiemelt ipari beruházások, új vegyipari üzemek, erőművek és építőanyagipari létesítmények, az ÉM 41. számú ÁÉV a budapesti középületek építő-szerelési munkáira szakosodott. A fővárosban az ÉM 42, 43. és 44. számú ÁÉV a házgyári technológiával épített lakóházak kivitelezésére specializálódott. 1961-1965 között az építőipar fejlődése ismét megtorpant. A helyzetet értékelő és a fejlesztés irányvonalát megszabó 1960, illetve az 1964. évi párthatározat a tennivalók között a feladatokhoz igazított szervezeti változtatásokat is ajánlott. Mindenekelőtt a „a vertikumok célszerű kialakítása" volt a cél, „amelyhez szorosan kapcsolódott a szervezeti összevonás, a kivitelezők területi elhatárolása és a vállalati belső mechanizmus fejlesztése". A határozatok végrehajtásával nőtt az építőipari centralizáció, elsősorban az ÉM és a tanácsi vállalatok körében. Az átszervezést főleg összevonással oldották meg, ekkor egyesült a két lakásépítő (ÉM 42. és ÉM 44. számú ÁÉV) és a két középületépítő (ÉM 41. és 45. számú ÁÉV) szervezet. A specializálódás a szak- és szerelő iparágat sem kerülte el, az egyesülések során országos jellegű nagyvállalati rendszer jött létre. Ekkor alakult meg a Csőszerelő Vállalat, az Országos Szakipari Vállalat és a Gyárkémény-, Kazán-, Kemence-, Hó. és Savszigetelő Vállalat. Az iparági és vállalati átszervezések nyomán az „1960-as évek közepére alakult ki az a szervezeti rendszer, amelyben a különböző irányító hatóságokhoz tartozó kivitelezők" az 1970-es évek végéig működtek. Az építőipari vállalatok 2 fő típusa alakult ki: a/ az országos vállalatok, és b/ a területi vállalatok típusa. Az országos vállalatok a kiemelt és országos jelentőségű létesítmények kivitelezését viszonylag fejlett technikai színvonalon és állandó jellegű termelőszervezetben (főépítésvezetőség, építésvezetőség, segédüzem) végezték. A területi vállalatok többsége tanácsi felügyelet alá tartozott és tevékenységük vegyes profilú volt. Kisebb volumenű munkára vállalkoztak egy-egy földrajzi régión belül, a munka gépesítettsége pedig még az alacsony országos átlag mögött is jóval elmaradt.