Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok II. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988)

XVIII. Csongrád vármegye statuma 1733.

fogása és az ellenük folytatandó per körül követendő eljárás a /következő/ lesz: ha kizárólag a vármegyei törvényhatóságnak alávetett területen - amint ez meg szokott történni - valamely idegen joghatóság /a gonosztevőt/ elfogja, kivéve a gonosztevők folyamatos üldözésének esetét, köteles őt az előírás szerint vármegyei kézre adni, amint a vármegye is - miután a joghatóság 2/ bejelentését 15 napon belül megtette - meg fogja tartani ezt. ' 6. Mivel bizonyos ügyeket illetően, melyek szabályozást igényelnek, a végzés jogát a megyei törvényhatóságra ruházták^ ezért azt^/ Szeged város és a katonák küldötteinek - amennyiben a szegedi vár parancsnoka katonákat kíván - összehívásával kell kieszközölni, amennyire szükséges megváltoztatva, és ehhez az 1659.évi 71.törvénycikk értelmében Szeged szabad királyi város is köteles lesz alkalmazkodni. 7. A szolgabíró úr vagy annak helyettese bármely gonosztevő elfogása után 15 napon belül tartozik az elfogottal szemben - a vallomások kellő kieszközlésével - a közönséges vizsgálatot végrehajtani, hogy így a gonosztevők megvizsgálását megkönnyebbítsék és meggyorsítsák. Hogyha pedig a szolgabíró úr vagy annak helyettese e kötelességében hanyag vagy nyilvánvalóan nemtörődöm lenne, és hasonló hiányosság miatt nem lehetne a fogoly ügyét kivizsgálni, /hacsak nem forogna fenn törvényes akadály és kielégítő mentség/, az alispán úr annyiszor - a megye házi szükségleteire fordítandó - 12 forintot vonhat le fizetéséből, ahányszor nemtörődöm volt. 8. Mind a polgári, mind a büntető kereseteket a tiszti ügyész nevében nyújtsák be, a vádra adott válaszokat szórói-szóra írják le, csatolják a perhez, és így a keletkezett periratokkal és ítéletekkel együtt jegyzőkönyvbe vezessék be. 9. Elrendelik továbbá, hogy a gonosztevők vizsgálata alkalmával, a vármegyei határozatok meg nem tartása miatt vagy egyéb okból kiszabott büntetéspénzekből egy harmadrész az elnöklő, választott vagy helyettes alispánnak jusson, a megmaradó részt a tisztségviselők között úgy osszák el, hogy a jegyző és a szolgabíró két részt, a választott esküdtek pedig egy részt kapjanak.