Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok I. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS A napi levéltári munkában és a történeti kutatásnál egyaránt gondot jelent a latin szövegek olvasása, értelmezése. A középiskolai oktatásban a latin nyelv évek óta minimális szerepet kap, és a csekély érdeklődés miatt nincsenek tanfolyamok sem. Az egyetemeken klasszikus latint tanítanak, így még a végzett latin szakos tanárok is gyakran küszködnek nehézségekkel a levéltárkban található latin dokumentumok feldolgozásakor . A levéltári gyűjtemények latin iratai közül a 18-19.századiak a leggyakoribbak, hiszen a hivatalos nyelv a visnon

t

laj jól dokumentált időszakban - megyénként és városonként bizonyos eltolódásokkal 1844-ig a latin volt. A Magyar Országos Levéltár és a megyei levéltárak anyagában ebből a korból' - kevés kivétellel - nem az iratok elolvasása jelent gondot, mivel a nyelvet jól tudó írnokok rendszerint megfelelően ellátták feladataikat, hanem a korabeli hivatali nyelv fordulatival teletűzdelt mondatok értelmezése, az összeírások, statisztikák rovatainak feloldása. Bartal Antal 1901-ben megjelent és azóta újra kiadott munkájában /Glossarium mediae et infimae latinitas Regni Hungáriáé/ a szavak értelmezéséhez segítséget nyújt, azonban - nyomtatott forrásokat használva - a teljességre és levéltári dokumentumok vizsgálatára ő sem törekedhetett.