Dóka Klára: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok I. (Levéltári módszertani füzetek 7. Budapest, 1988)

Bevezetés

Az Uj Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályán, a Levéltári Módszertani Füzetek 3.számaként nagy sikert aratott a német forrásszövegekről készült segédanyag, melynek nyomán hasonló, a latin oktatást elősegítő füzetek összeállítását határoztuk el. A források jellegének megfelelően elsősorban azzal térünk el a német kötetektől, hogy a szövegek teljes fordítását közöljük, azonban az eredeti dokumentumok fakszimiléi kisebb terjedelemben szerepelnek. A technikai lehetőségeknek megfelelően a hosszabb dokumentumoknak csak a paleográfiai szempontból érdekesebb részleteit mutatjuk be. A hellyel való takarékoskodás érdekében helyenként elhagytuk a hosszú /sorozat/címeket, a sok nevet tar-r talmazó aláírásokat, hitelesítési záradékokat, hiszen nem a formai elemekre, hanem a szövegre kell koncentrálnunk . Két kötetesre tervezett munkánkban nem törekedtünk kuriózumok közlésére. Elsősorban olyan irattípusokat választottunk ki, melyek minden megyei levéltárban megtalálhatók, az Országos Levéltár iratai közül pedig a helytörténetírást elősegítő, zömmel statisztikai jellegű forrásokat vettük figyelembe. Kötetünk élére Fejér György Godex diplomaticusában kiadott, 1222 évi oklevél került, mely a bennefoglalt határjárás szempontjából érdekes; néhány példa szemlélteti az 1715-ös, 1720-as, 1828-as országos, az 1728-as megyei és a 18.század végi lélekösszeírásokat,