Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)

I. Iratfogalmi meghatározások

Leltár Latinul: inventarium. Jegyzék, kimutatás, amely tartalmazza a tényleges megmérés, megszámlálás, minőségi és mennyiségi felmérés vagy becslés alapján: szerv vagy személy tulajdonában lévő anyagok, tárgyak, eszközök egy időpontra vonatkozó részletes felsorolását mennyiségben és pénzértékben. Nagyon sokféle leltár készül. Személyek vagyontárgyairól készült leltár: a vagyonleltár (55. a , b iratminta). Az osztálylevél (54. a, b iratminta) is vagyonleltár. Általában végrendelet hiányában készült és benne az utódok által felmért hagyaték felosztásáról rendelkeztek. A raktári jegyzék az irat- és levéltárakban őrzött iratanyag leltára. Levél Latinul: litterae. írásbeli közlés, értesítés, a beszélgetés helyettesítője. Az alkalom és ügy, amely a levélbeli közlést szükségessé teszi, annyi és annyiféle, hogy ezen az alapon a levelek osztályozása szinte kimeríthetetlen. Napjainkban általában egy magánszemély által egy másikhoz, főleg magánügyben írt iratot jelent. Régen a levél kifejezésnek tágabb körű jelentése volt. Mindenféle levéltári iratot jelentett. (Innen a levéltár szó.) Az elküldésre szánt un. missilis levelektől meg kell különböztetni a nyílt leveleket, amelyek csak formailag levelek, mivel többnyire nyomtatásban, hírlapokban jelennek meg. Főbb levélfajták: 1. magánlevél (56. a, b iratminta), 2. hivatalos levél (57. a iratminta). A félhivatalos levél lényegében magánlevél, de bizonyos esetben hivatalos levéllé minősülhet.