Réfi Oszkó Magdolna: Iratfajták, irattípusok (Levéltári módszertani füzetek 6. 1988)

I. Iratfogalmi meghatározások

Lyukkártya A fogalom két iratfajtát jelöl. 1. Nyilvántartó lap, részben hagyományos irat, mivel kézzel vagy írógéppel írt szöveg helyezhető el rajta és szemmel olvasható. Típusai: a szegély-(vagy perem-) (22. a, b iratminta), a rés-és a fénylyukkártya. A nyomtatványként előállított űrlapot tartós használatra alkalmas minőségű karton papíranyagból készítik kétféle nagyságban (A/5 méretű kartoték: 210 x 148 mm; A/4 méretű kartoték: 210 x 297 mm). A szöveg bizonyos jellemzőit (pl. főbb tárgyi kategóriáit) egy meghatározott jelrendszer nyelvére fordítják le, azaz kódolják. A kódok jelzésére használt lyuksorok a kártya szélein vagy az alján helyezkednek el és a kódok bejelölése lyukasztással vagy réseléssel történik. Az adatok visszakeresése megfelelő tűk segítségével pillanatok alatt lehetséges. 2. Sok egyedi információ gépesített feldolgozására alkalmas adatbevívő eszköz (irat), amely már a >• géppel olvasható iratok körébe tartozik, mivel a rajta rögzített adatok kizárólag gépi úton, olvasóberendezés segítségével olvashatók. A géppel olvasható adathordozók közül ez a legelterjedtebb. Ismertebb típusai: a 80, illetve a 90 oszlopos lyukkártyák. A 80 oszlopos lyukkártyán rendszerint előrenyomott számhálózat található, amely a kártyán lévő lyukasztás helyének (pozíció) vizuális meghatározását segíti. A 80 oszlopos lyukkártya oszloponként (függőlegesen) egy numerikus vagy alfanumerikus jel lyukasztására alkalmas. Az alfabetikus jeleket (betű, különleges jelek) eltérően a számoktól (amelyeket egy lyukasztással fejezünk ki), valamilyen kódrendszer alapján kettő vagy annál több lyukasztás-kombináció fejez ki (23. b iratminta).