Szőcs Sebestyén: Útmutató az Új Magyar Központi Levéltár repertóriumainak készítéséhez (Levéltári módszertani füzetek 5. 1986)

I. A repertórium adatai

A repertórium - mint már szó volt róla - a fondba, illetve állagba tartozó valamennyi tárgyi egység címét tartalmazza a meg­felelő helyen, nem tartalmazza azonban a legkisebb tárgyi egysége­ken belüli levéltári egységek címeit. Sorszámos, alszámos, alap­számos és főlajstromszámos iktatásnál, ha az iratokat évenként, ezen belül pedig iktatószámonként csoportosították, a jegyzéket évek szerint tagoljuk, és az egyes raktári egységen belüli legna­gyobb levéltári egységeknek, a sorszámos, alszámos, alapszámos iratoknak címeit nem, csak jelzeteit közöljük. Ha viszont az ik­tatott iratokat tárgyi tételekbe (kútfőkbe, irattári tételekbe) osztották be, a jegyzékben a tárgyi tételek címeit is megadjuk. Közigazgatási rendszámos és csoportszámos iktatásnál a tár­gyi egységet az alszámokkal és betűjelekkel bontott közigazga­tási rendszám, illetőleg az 1-3 jegyű csoportszám és betűjel je­lenti, amelynek tárgyát szintén jelölni szükséges. Nyílvántartásos dosszié-rendszer esetén a feloldott tárgyi egységet a dossziészámok jelentik. Amennyiben az egyes tételek évenként mechanikusan ismétlőd­nek, és tárgyukban az iratanyag vizsgálata alapján változás nem állapítható meg, az egyes állagok vagy fondók leírása elé kútfő­jegyzék (irattári tételjegyzék, csoportszám, közigazgatási rend­szám-jegyzék) készíthető, és ilyenkor nincs szükség az esetenkén­ti feloldásra. Nem kell tárgy szerint megjelölni a munkaszámokat, a fő­lajstromszámos iktatásnál az egyes főlajstromszámhoz tartozó tár­gyakat.

Next

/
Thumbnails
Contents