Szőcs Sebestyén: Útmutató az Új Magyar Központi Levéltár repertóriumainak készítéséhez (Levéltári módszertani füzetek 5. 1986)
Bevezetés
A repertórium - a Levéltári terminológiai lexikon meghatározása szerint - "tájékoztatási célú, egyrészt a legkisebb raktári, másrészt a legkisebb tárgyi egységek szintjén készült, szintetikus, kiadásra szánt levéltári segédlet. Legkisebb segédletbeli egységei a legkisebb raktári egységek, ha pedig a legkisebb raktári egységeken belül azoknál kisebb terjedelmű tárgyi egységek is vannak az anyagban, akkor ezek a legkisebb segédletbeli egységek. Általában valamely levéltári intézmény anyagának csak egyes részeiről készül, tehát részleges segédlet. A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat: cím vagy jelzet, kor, tárgy, terjedelem, rendszer, rendezettség, segédlettel ellátottság. Mind a levéltári, mind pedig a raktári címet vagy jelzetet feltünteti, a helyrajzit vagy topográfiait azonban nem. A terjedelmet részben iratfolyóméterben, részben a legkisebb raktári egységek számában adja meg. Rendszere a levéltári anyag tényleges rendszeréhez igazodik. Kiviteli formája az ívforma". A repertórium - az áttekintő raktári jegyzékhez hasonlóan középszintű segédlet, s fondónként, illetőleg állagonként készül; abból következően, hogy a levéltári anyag jelzetelése (mind a raktári, mind a levéltári jelzetelés) fondónként, illetőleg állagonként történik és a fond, illetve állag külső (fizikai) és belső (levéltári) tagolódásának alapulvételével egyenként sorolja fel
