Szőcs Sebestyén: Útmutató az Új Magyar Központi Levéltár repertóriumainak készítéséhez (Levéltári módszertani füzetek 5. 1986)

Bevezetés

az annak részeit alkotó raktári egységeket, valamint a bennük őrzött közös tárgyú legkisebb levéltári egységek címét, korát és jelzeteit. Repertórium elvileg egyetlen állagról is készülhet; a gyakorlat azonban általában az, hogy vagy egyetlen terjedelmesebb fondról, vagy azonos fondfőcsoportba (fondcsoportba, esetleg fondalcsoportba) tartozó fondókról készítünk repertóriumot. Az anyag külső és belső tagolódásának alapul vétele azt jelen ti, hogy a repertórium a fond, illetve állag szerkezetét követve sorolja fel a rendezés során kialakított levéltári egységeket, s az azokat, vagy azok egyes részeit magukban foglaló raktári egységeket. A repertórium tehát sorra veszi egyrészt a fondba, illetve állagba tartozó legkisebb raktári egységeket (csomókat, dobozokat, köteteket stb.), másrészt a fond, illetve állag levéltári tagolódása szerinti tárgyi egységeket (fond- illetve állagrészeket, sorozatokat, tételeket stb.) és közli ezek egymáshoz viszonyított adatait, vagyis azt, hogy az iratanyag külső (fizikai) és belső (tartalmi) tagolódása hogyan felel meg egymásnak, így, ha egy tárgyi egység több raktári egységet tölt meg, feltünteti, hogy az egyes raktári egységekben annak mely részei foglalnak helyet, ha viszont egy raktári egység több tárgyi egységet tartalmaz, annak a raktári egységnek a tartalmát nem összefoglalóan, hanem legkisebb levéltári egységenként közli.