Dóka Klára: Levéltárosok német szójegyzéke (Levéltári módszertani füzetek 4. 1985)

Bevezetés

Bevezetés A magyar levéltárakban őrzött iratanyag egy része né­met nyelvű forrásokból áll. A szabad királyi városok admi­nisztrációjának hivatalos nyelve a 19* század második fe­léig általában a német volt, így íródtak a II. József kori és az abszolútizmuskori központi források, és szívesen hasz­nálták e nyelvet a műszaki ügyintézésben, a pénzügyigazga­tásban. Németek voltak a Magyarországra telepedett iparosok és kereskedők, és az értelmiség egy része is. Bár a német nyelv használata korántsem volt olyan ál­talános a 19. század előtti írásbeliségben, mint a latin, mégis egy sor területen a levéltári anyag tanulmányozásához, sőt kezeléséhez az alapvető szavak és kifejezések ismerete nélkülözhetetlen. Schneider Miklós 1980-ban latin minimum szójegyzéket állított össze, amelynek tapasztalatait fel­használtuk, figyelembe véve a német nyelvhasználat eltérő saj átosságait. A jegyzék összeállításával német szótárt nem tudtunk pótolni. így a szavakat nem teljes szótári alakjukban kö­zöljük, és több jelentés esetén csak a korabeli forrásokban leggyakrabban előfordulót adjuk meg. Forrásainkat a 18-19. századi városi /elsősorban pesti és budai/ irategyüttesek­ből, valamint a kamara és az abszolútizmuskori levéltárak­ból válogattuk, és eltekintettünk egyes nyelvjárási sajátos­ságoktól. A szójegyzéket a levéltárosok feladataiknak megfelelő­en különféle célokra használhatják. Az anyag első része te-

Next

/
Thumbnails
Contents