Dóka Klára: Levéltárosok német szójegyzéke (Levéltári módszertani füzetek 4. 1985)

Bevezetés

Bevezetés A magyar levéltárakban őrzött iratanyag egy része német nyelvű forrásokból áll. A szabad királyi városok adminisztrációjának hivatalos nyelve a 19* század második feléig általában a német volt, így íródtak a II. József kori és az abszolútizmuskori központi források, és szívesen használták e nyelvet a műszaki ügyintézésben, a pénzügyigazgatásban. Németek voltak a Magyarországra telepedett iparosok és kereskedők, és az értelmiség egy része is. Bár a német nyelv használata korántsem volt olyan általános a 19. század előtti írásbeliségben, mint a latin, mégis egy sor területen a levéltári anyag tanulmányozásához, sőt kezeléséhez az alapvető szavak és kifejezések ismerete nélkülözhetetlen. Schneider Miklós 1980-ban latin minimum szójegyzéket állított össze, amelynek tapasztalatait felhasználtuk, figyelembe véve a német nyelvhasználat eltérő saj átosságait. A jegyzék összeállításával német szótárt nem tudtunk pótolni. így a szavakat nem teljes szótári alakjukban közöljük, és több jelentés esetén csak a korabeli forrásokban leggyakrabban előfordulót adjuk meg. Forrásainkat a 18-19. századi városi /elsősorban pesti és budai/ irategyüttesekből, valamint a kamara és az abszolútizmuskori levéltárakból válogattuk, és eltekintettünk egyes nyelvjárási sajátosságoktól. A szójegyzéket a levéltárosok feladataiknak megfelelően különféle célokra használhatják. Az anyag első része te-