B. Lőrincz Zsuzsa: Külügyminisztériumi Levéltár II. rész : Repertórium (Levéltári leltárak sorozaton kívüli szám Budapest, 1964)
Bevezetés
Bz a kötet a Magyar Országos Levéltárban őrzött,Külügyminisztériumi Levéltár külképviseleti iratait ismerteti* A Külügye minisztériumi Levéltár repertóriumának első részében t a Külügyminiszter iumbem keletkezett és rendeltetésszerűen odatartozó iratoks» ról adtunk számot* B második részben, a két világháború között,ill. világháború alatt működött azon magyar külképviseletek iratanyagát ismertetjük, amelyeknek iratai 1963 decemberéig egészben vagy részben kerültek az Országos Levéltár őrizetébe* A külképviseletekről általában * A külképviselet eredetileg nem hatóságokra, hanem esetről~esetre kiküldöttekre volt bizva, ßsak később, a külügyi szolgálat, fejlődése folyamán lettek nem egy személynek, hanem egy központi szervnek közvetlenül vagy közvetve alárendelve* Az ókorban a görög államok presbiseik, Bóma pedig legátusain keresztül bonyolitotta le nemzetközi kapcsolatait. 1 , A Középkorban a kereszténység terjedésével s a pápaságnak világi hatalommá való fejlődésével lassankint szerveződött az idegen földön elhelyezett állandó pápai képviseletek intézménye, amely főleg a püspökökből állott s a külön missziókba kiküldött legátusok által nyert kiegészítést* Ugyancsak e korszakban a mindin kább gyengülő keletrómai birodalom kényszerült erőaebb s létét veszélyeztető ellenségeivel, hosszas és bonyodalmas tárgyalásokat folytatni* Bzen kiküldetéseknél ügyes és jól iskolázott megbízottakra volt szüksége. A középkor derekán a keresztes hadjáratokkal kezdetét vette a Közel Kelettel való összeütközések élénkülése. A Földközi-tenger medencéjének keleti részében a keresztes hadak szállítását s az azok ellátására szükséges utánpótlást lebonyolító kereskedők és hajótulajdonosok /főleg olaszok és Dél-Franciaorszagból származók/ a leventéi kikötőben kereskedelmi gócokat létesítettek , melyekben egy közbizalmat élvező férfira bizták érdekvédelmük ellátását, a közigazgatás bizonyos ágainak intézését,, Ezek feladata volt az anyaállammal való összeköttetés fenntartása is. E bizalmi személyekre általában a régi Rómától átvett s az egész középkoron keresztül különböző téren működő tisztségekre, mint a közbizalom letéteményeseire használt consul /consules artium, consules mercatorum/ elnevezést alkalmazták. A keresztes háborúk utáni időben a kapcsolatok s velük az érdekképviselet szüksége nőttön-nőtt és politikai természetű meg-
