B. Lőrincz Zsuzsa: Külügyminisztériumi Levéltár II. rész : Repertórium (Levéltári leltárak sorozaton kívüli szám Budapest, 1964)
Bevezetés
bizatásokra egyre több alkalom adódott, melyek természetszerüleg szintem a eonsulokra hárultak, akik - régebbi, különösen a keress tes hadjáratok alatt élvezett - előjogaik birtokában,, fokozódd nemzetközi védelemre tettek szert* A német császárok és a francia királyok már a XII* században úgyszólván megszervezett konzuli szol ~ gálatot létesítettek, Velence, mint a leghatalmasabb és főleg Kelet felé irányuló intenziv kereskedelmet üző köztársaság, elsőnek rendszeresítette az állandó külképviseletek felállítását már a XYo esá~-_ zadban. Példáját csakhamar a többi olasz s csakhamar más államok is követték. Kezdetben főleg papok voltak a kiküldöttek, mert az Írástudás és a latin nyelvnek mint a nemzetközi érintkezés nyelvének ismerete rajtuk kivül csak kevéssé volt-elterjedve* A nemzetközi érintkezés fejlődését főleg két irányban tapasztalhatjuk; politikai és gazdasági téren* Aszerint, hogy melyik téren volt szükség az érdekképviseletre, állíttattak szolgálatba diplomáciai, azaz főkép politikai megbízatású- kiküldötteket,/ wgy pedig gazdasági érdekeket képviselő komzulokat* A gazdásági érdekképviseletek állandósultak legkorábban* A diplomáciai missziók, amelyek tulnyomóré sz t az államfő székhelyén működtek % csak jóval később, a középkor vége felé váltak rendszerea t állandó szervekké*így azt tapasztaljuk, hogy idővel ott, ahol a megbízottak alkalmazása mintkét irányban szükségessé vált, követségek és konzuli hivatalok állíttattak fel. Bzzel járt aztán az ügykörök elhatárolása -is,amely azonban sohasem volt merev és éles határvonal s ma sem az; gazdasági érdekek Is foglalkoztatták többé-kevésbé állandóan*a diplomáciai missziókat, s úgyszintén sokhelyütt a konzulokra hárult sokféle fb&tos politikai természetű megbízatás* , Hosszú ideig a helyi szokások és bizonyos általánosan elfo^ gadott taadiciók irányították a kiküldöttek működését az idegen országok területén. 1 szervezetlenség azonban idővel mind több és hosszabb nemzetközi bonyodalom szülőanyjává vált, ezért a bécsi kongresszus A815/ alkalmával a régóta kívánatos végleges rendezést nemzetközi megállapodás keretében sikerült keresztülvinni* A diplomáciai képviselőket ekkor három kategóriába soroz ták és így köztük a rangkülönbséget végleg megállapították ö Bz a három kategória: 1. A pápa képviselője, a nuncíus vagy legátus és a nagykövetek /ambassadeursA 2, A követek /ministres plénipotentiaires, envoyés extra-
