Sárközi Zoltán: Bányászati fondok : Repertórium (Levéltári leltárak 83. Budapest, 1985)
Első Dunagőzhajózási Társaság Pécsi Bányaigazgatósága
okozta veszteségeket ellensúlyozza". 43 Vagyis a vállalatot már kifejezetten a Pécs vidéki kőszénbányák termelési eredményei tartották fenn. Ez a megállapítás nemcsak az 1934. esztendő utáni korszakban volt igaz, hanem az I. világháború utáni stabilizáció idejét is jellemezte. Míg 1926-ban a hajózási üzletág 172 714 schilling veszteséggel zárta az évet, addig a Mohács—Pécsi Vasút nyeresége 269 742 schillinget tett ki, a pécsi bányák pedig 2 029 002 schilling tiszta többletet eredményeztek. 44 Ennek megfelelően az Ausztria és Magyarország területén nagy értékű vagyonnal rendelkező vállalat súlypontja erőteljesebben eltolódott Magyarország irányába. A Budapesten lévő Forgalmi Igazgatóságot fokozatosan már mint Magyarországi Igazgatóság"-ot kezdték emlegetni 45 melynek élén 1922-ben vezérigazgató-helyettesi minőségben Vas Ferenc állott, mint a társaság magyarországi képviselője és a Mohács—Pécsi Vasút üzletigazgatója. 46 Mi több, a pécsi kőszénbányáknak ugyancsak ekkor, JElárusító Hivatala" és „Szénraktára" volt Budapesten. A Bécsben működő „Igazgató Tanács" és ,JCözponti Igazgatóság" vezetése alatt Pécsett külön „Bányaigazgatóság" működött, melynek vezetője 1922-ben Jicinsky Jaroslav bányatanácsos volt. 47 A vállalat szervezeti felépítését is legteljesebben a két világháború közötti időszakból ismerjük. 1935 táján a Pécsi Bányaigazgatóság keretein belül, külön műszaki és külön adminisztratív igazgatóhelyettesek alá tartozó Műszaki Ügyosztály, illetőleg Kereskedelmi Ügyosztály működött. A Műszaki Ügyosztály az Építési Osztályt, a Gépészeti Osztályt, a Központi Bányamérnökséget és a Vegyészeti Laboratóriumot foglalta magában. A jóval kiterjedtebb Kereskedelmi Ügyosztályhoz tartoztak: a Jogügyi Osztály, a Személyzeti Osztály, a Könyvelőség és Statisztika, az Iktató- és Kiadóhivatal, a Gondnokság, másként Gazdasági Osztály, az Állomány- és Bér osztály, a Széneladási Osztály, az Ellenőrzés, a Pénztár, végül a Bányatárspénztár. Az alkalmazott tisztviselők mintegy kétharmad része azonban nem a központi osztályok keretei között dolgozott, hanem a termeléssel közvetlen kapcsolatban lévő bányatelepeken, így Pécsbányatelepen, Vasasbányatelepen és Pécsújhegyen. Ez utóbbi helyen villanytelep, szénmosó és brikettgyár is működött. A tisztviselők száma összesen 303 főt tett ki. (DGT. Z 1481 Bányagondnokság, 4. csomó 2. tétel.) Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, hogy az Első Dunagőzhajózási Társaságnak az egyéb dunai folyamhajózási vállalatoknál lévő érdekeltségeit felsoroljam, de szólni kell arról a körülményről, hogy megszaporodtak a szénbányászat területén belül vállalt kötelezettségei. 1923-ban például az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Részvénytársasággal közösen alapították meg a Pécs—Baranyai Kőszénbánya Részvénytársaságot. 48 Ugyancsak részvényes volt a Pécsvidéki Kőszénbánya Részvénytársaság elnevezésű vállalatban, melyet 1918-ban hoztak létre. 49 A házi szénfeldolgozásban azonban hosszas szünetek álltak be. 1912-ben leállt a kokszgyártás, 1918 és 1921 között a brikettezés. Ez utóbbi 1937-ben minőségileg tovább fejlődött, amikor is — jellemző módon — a fővárosi piac számára Budapesten létesült brikettező üzem. Ez 1942-ben szűnt meg. 50 A kőszénbányák teljesítőképessége lényegében változatlan keretek között maradt. A világháborút követő években 5—6 millió mázsa szenet adtak. 51 Az üzleti lehetőségek kihasználása iránti fogékonyság csökkenésének jele, hogy az Első Dunagőzhajózási Társaság az 1930. esztendőt követően széneladással már csak kismértékben foglalkozott. Ilyen jellegű vezérképviseletét átadta az idegen tőkések kezében lévő Pécsi Kőszén-, Koksz- és Fakereskedelmi Részvénytársaságnak, illetőleg a Pécsi Kokszművek Részvénytársaságnak 52 Mivel termeivényeinek elszállítása költségesnek mutatkozott, a vállalat kőszénbányái értékesítésére vonatkozóan a magyar állammal tárgyalásokba bocsátkozott. 53 Az állami kőszénbányászat versenyétől tartó magánkapitalisták azonban — elsősorban Vida Jenő — minden befolyásukat latba vetették, hogy ezt a vásárlást megakadályozzák. 54 Az Első Dunagőzhajózási Társaság magyarországi alkalmazottai közül a legnagyobb tömeget a pécsi bányák munkásai alkották. Létszámuk a két világháború között átlagban 3500 és 4500 fő között mozgott, csak 1939 után emelkedett tartósan e keretek fölé. 55 Az I. világháborút követő forradalmak után — hazai sajátosságokkal megterhelt alakban - restaurálódott a kapitalista gazdasági és társadalmi rendszer. Ez ellen a szociáldemokrata bányamunkásság változatlanul szívós harcokat folytatott. A húszas évek végéig összesen 18 sztrájkot számlálhatunk össze. Nagyobb részben bérkövetelések miatt robbantak ki, és csak kisebb mértékben végződtek megfelelő eredményekkel. 56 Az 1929—1933. évi világgazdasági válság alatt a vállalat , kényszerű" megszorításokkal csökkentette a munkásság anyagi ellátottságát, ami újabb munkabeszüntetéseket okozott. 57 A világgazdasági válságból való kilábalás korszakában, 1937. február 23-tól kezdve „foglalásos éhségsztrájk" zajlott le a vasasi bányavidéken, melynek következménye volt a csertetői csendőrsortűz. Ez 3 bányász életét követelte áldozatul. A sztrájk eredményeképpen azonban nagyrészt visszaállt az 1933. év előtti magasabb bérezés 58 A sztrájk véres megtorlása csökkentette az Első Dunagőzhajózási Társaság tekintélyét, és a bányák eladásának tervét erősítette. 59 Alighogy ez a megvételi szándék a magyar állam részéről meghiúsult, sor került 1938-ban Ausztriának a Harmadik Birodalom csapatai által történt megszállására. Az „Anschluss" napját, 1938. március 13-át követően megszűnt az Első Dunagőzhajózási Társaság önállósága. Székhelye ugyan változatlanul Bécs maradt, de mint német
