Sárközi Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara : Repertórium (Levéltári leltárak 48. Budapest, 1969)

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara története

tára maradt. 1350-ben a Habsburg-Birodalom egész területén bevezették a. kamarai intézményt. Az igy létrehozott, felülről irányitott kamarák még erősen magukon viselték a kormányzat gyámkodásának bélyegeit. A kötelező érdekképviseleti jelleggel felruházott kamarákban a vezető tisztségeket pl. nem választás, hanem kinevezés utján töltötték be. E megszóritások azonban idővel enyhültek. A kamarák az irántuk - keletkezésük körülményei miatt - megnyilvánuló ellenszenv ellenére is jelentős tevékenységet töltettek be. Haladó jellegüket bizonyítja számos értékes kezdeményezésük s az elavult céhrendszerrel való szembenállásuk. A hazai kamarák közül a főváros kereskedelmi és főleg ipari jelentőségének gyors megerősödésével párhuzamosan egyre inkább kiemelkedett a későbbi 3uda-_ pesti Kereskedelmi és Iparkamara. Az 1867. évi kiegyezés után már jóval több mint "primus inter pares" , szavát országos jelentőségű kérdésekben is számtalanszor hallatta. Ez időtől kezdve megszűnt az intézményen belül a kereskedők túlsúlya, az iparosok képviselete egyenlő lett a kereskedőkével. Az uj kamarai törvény, az 1868. évi VI.tc. hosszú időre szabályozta az intézmény további fejlődését. Mint érdekvédelmi szerv a kereskedelmi miniszter részére változatlanul készített véleményeket, javaslatokat és jelentéseket. Mint hivatal azonban egyre több kereskedelem- és ipar igazgatási, államigazgatási, közhatósági feladatot is ellátott. A kamarai tagok száma is ekkor szaporodott meg, továbbá különválasztották a bel- és kültagokat. Az uj törvény lehetővé tette a levelező tagságot is

s Végül jelentős változásnak számit, hogy pl. a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hivatalos nyelve a kiegyezés után a magyar lett. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hatásköre kezdetben kiterjedt: Bács-Bodrog, Esztergom, Fejér, Csongrád, Heves, Jász-Nagykun-Szoinok, Nógrád, Pest-PilisSolt-Kiskun és Zólyom vármegyékre, továbbá Budapest főváros, Szabadka, Szeged, Székesfehérvár, Újvidék, Zombor, Baja, Hódmezővásárhely és KeGSkémét városokra. A századforduló előtti utolsó évtizedben, főleg 1890-ben azonban ujabb kamarák létesültek. Ennek következtében a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara Illetékességi területe összeszűkült, most már csak Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Fejér vármegyék, továbbá Budapest főváros, Kecskemét és Székesfehérvár városok tartoztak hozzá. A fenntartási költségeket a kereskedők és iparosok adóalapja után kötelező módon fizetett 1 %—o-s illetékekből fedezték. A kamarák jelentősége a századforduló óta csökkent, mivel ez idő tájt alakultak meg a nagyiparosok és nagykereskedők saját érdekvédelmi szervei, pl. a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, továbbá egyes kartellek, melyek lehetővé tették, hogy tagjaik külön érdekeit megfelelőbben képviseljék, mint a kamarák, ahol a kisiparosok és kiskereskedők az egyenlő szavazati jog következtében állitólag "majorizálták" őket. A századforduló előtti utolsó évtized nagy magyar gazdasági szakemberének, Baross Gábornak a kamarai ügy is sokat köszönhetett. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöki székébe 1893-ban Lánczy Leó, a magyar finánc burzsoázia jellegzetes képviselője került. Az ő több évtizedes ve-