Szászi András: A Belügyminisztériumi Levéltár 1867–1945 1. : Repertórium (Levéltári leltárak 15. Budapest, 1961)

I. Belügyminisztérium

4. A fennállásának mintegy nyolc évtizede alatt az ügykörébe tartozó egyes ügyfélék intézésére a Belügymini sztésium több országos hatáskörű állandó szervet hozott létre. Ezek a szervek a rájuk bizott ügyeket a minisztérium irányitása és felügyelete alatt intézték. Ilyenek voltak a Kihágási Tanács, a Házközössógi Tanács, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság, /az utóbbi tulajdonképpen a minisztérium egyik osztályával: pl. 1932-ben a VlII/b. osztályával volt azonos/, az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság, az Országos Törzskönyvbizottság, az Államvédelmi Központ, az Országos Szakorvosképesitő Vizsgabizottság, az Országos Közegészségügyi Tanács, az Állandó Öttagú Bizottság /fegyelmi bizottság/, az Országos Szociális Felügyelőség stb. Egyes olyan ügyeket, amelyek valamilyen ok miatt különösebb intézkedéseket igényeltek, pl. a közbiztonság megszilárdítása, az árvizsujtotta Szeged árvízkárosultjainak segélyezése, az árvízkárok helyreállítása; a közigazgatás racionalizálása, a lakásügy vagy a második világháború alatt az orvosi munkaerők felhasználása stb... királyi biztosokra, kormánybiztosokra,vagy miniszteri biztosokra bízták. Ezeknek a megbízatása csupán a rájuk bizott feladatokra a az azok elvégzéséhez szükségesnek látszott rövidebb-hosszabb időre szólt. A királyi-, a kormány- és a miniszteri biztosok nemcsak elnevezésben, tehát hivatali címben, hanem jogkör tekintetében is lényegesen különböztek egymástól,A királyi biztost a király nevezte ki és teljhatalommal bírt, a kormánybiztost a kormány küldte ki, a miniszteri biztos pedig a miniszter meghatalmazott ja volt. 5. A kiegyezéskor szervezett Belügyminisztérium segédhivatalai átvették a feloszlatott helytartótanácsnál használt ügykezelési és iratőrzési rendszereket és munkamódszereket. Ugyanúgy iktatták és tartották nyilván az iratokat, mint a helytartótanács működése idején. Ebben a további szolgálatra átvett helytartótanácsi segédhivatali alkalmazottaknak megfelelő gyakorlatuk volt. Az ügykezelési munkát ugyanis többségében a helytartótanácstól a minisztérium szolgálatába átkerült segédhivatali alkalmazottak végezték.