Bakács István: Az Széchenyi család levéltára (Levéltári leltárak 5. Budapest, 1958)

Bevezetés

ügyeket foglalta volna nagáb.a„ A nagyabb tárgyi egységeket kifejező «köteU-ekén belül a <szám»-ok a lusebb tárgyi egysegek. A X.. kötet a személy- ós helynévmutató lett volna. E tervezetet a család el is fogadta s a rendezés munkája Tibolth. majd utódai; Csapó Móricz (1833-4851). Frank Márton (18514858), Paur Iván (4858 4888) alatt folyt Igy nyerte el a Törzslev oltár I-VL kötete mai alakját; a Nagyerdőre vonatkozó iratok a II. kötetbe soroltattak (18, szám), a tervezet szerinü IV~vil. kötet a IH-Vfc sorszámot karía. a VIIí-IX. kötetbe tervezett iratokat pedig részben a megfelelő község ül. uradalom iratai közé sorolták, részben nem is lajstromozták. A rendezés során a legnagyobb tárgyi egységek a «kötet»-ek, amelyek a «szám*-nak nevezett kisebb egységekből, utóbbiak pedig betűkkel jelzeteit fasciculusokban állanak. 8 fasciculusok tartalmazzák évrendben valamely területre vonatkozó jogbiztositó, gazdasági, úrbéri, kegyúri, felmérési, bűnügyi, határügyi, jobbágy hagyatéki stb, iratokat, mégpedig ugy, hogy a tartalmilag azonos fasciculusok nagyjából azonos sorrendbon soroltattak a birtok összes iratait magába foglaló tszám* alá. Kevés számú irat esetében azonban két vagy több iratcsoportot - főként a gazdasági, úrbéri és felmérési ügyeket tartalmazókat - összevonták, sőt nem egy esetben a birtokra vonatkozó iratoka! egyetlen évrend! sorozatban találjuk. Máskor viszont kisebb egységekre bontják a tárgyi csoportokat - főként a határügyeket magában foglaló csoportolaiál tapasztalhatjuk ezt. Meg kell jegyeznünk, hogyha a tszám* nagyobb mennyiségű iratot tartalmaz, akkor azt *csomók»-ra bontották tekintet nélkül a l'ascie ulusokra. Igy egy-egy * csomó* több fasciculust, adott esetben a fasciculusnak csak egy részét tartalmazza. Azonban ezt a Uíötet-szám-csomó-fascieulus-nuinerus* jelzetet csak Paur levéltáros idejében lajstromozott iratokra - tehát az iratok egy részére irták rá s ennek megfelelően a lajstrom könyvbe csak ezeknek az iratoknak jelzeteit vezették be. Az iratok nagy részén azonban még numerus-jelzetek sincsenek, illetve ósupán a korábbi rendezések során kapott számjelzetek láthatók, A lajstrom könyvekbe az egyes iratok kivonatai egyébként nagyon következetlenül, sokszor az évrend íigyelmen kívül hagyásával, vannak bejegyezve, gyakran az iratok sorszámát sem tüntetik fel, vagy csak a kivonatok egy része mellett Tehát ha a repertóriumban fel is tüntetjük a fasciculusok numerusait, ez nem azt jelenti, hogy a szóbanforgó fasciculusban nincsenek sorszámnélküli iratok, A XIX. században végrehajtott rendezés tehát voltaképpen nem fejeződött be, a Tibolth féle tervben X, kötetként szereplő index sem készült el s Paur idejében a lajstromozás és jelzetelés munkája csak az anyag egy - feltehetőleg gyakrabban használt - részére terjedt ki. - Itt kell megjegyeznünk, hogy egyes *szám»-ok alá - valószínűleg esetleges ujabb birtokszerzemények iratainak beilleszthetősége céljából - iratokat nem soroltak be. Az iratanyag igen jelentős része azonban rendezetlen maradt, amihez járult, hogy a pontos jelzetek hiánya a reponálás munkáját kezdettől fogva nagyon megnehezítette. Sok iratot, amelyet alakjánál fogva a megfelelő iratcsomóba nem tudtak elhelyezni, külön kezeltek s az iratcsomóban helyére custost tettek annak megjelölése nélkül, hogy a szóbanforgó irat hol található. A Nemzeti Múzeum megőrzésébe került levéltár tehát az I-VI. kötetből álló rendezett részre s a * rendezetlen* iratok csoportjára különült el. Amikor Áldásy Antal a Magyar Könyvszemle 1902, évfolyamában a levéltárat ismertette, az utóbbi csoportban több olyan iratot (pl, az uradalmi tükröket) sorol fel, amely iratokat annakidején lajstromoztak. Valószínűnek tarthatjuk, hogy ezek közé az iratok közé kerültek egyes olyan lajstromozott iratcsoportok is, amelyek teljes egészükben hiányoznak eredeti helyükről. Ily, módon a trendezetlen* iratoknak mennyisége, a XLX. század végén és a XX. század elején keletkezett anyaggal együtt az 1930-as évekre jelentősen meg növekedett, lippen ezért a család megbízta Bártfai Szabó Lászlót ennek a * rendezetlen* iratanyagnak rendezésével Ez a munka 19394940-ben meg is törtónt. amelynek eredményeképpen a Törzslevéltár a VII-XIL kötettel bővült. (L. 270-512. rsz.) Bártíai Szabó azonban a rendezés során egyáltalában nem vizsgálta, vajon a rendezetlennek minösitett iratok nem illeszthetők be az 1-VL kötet megfelelő helyére. Igy azután a VII-XIL kötetben ugyanolyan jellegű' iratok vannak, mint az I-VI. kötetben. Emiatt a kutatónak a lajstromkönyvben szereplő, de megfelelő helyükről hiányzó iratokat a VII-XIL kötet anyagáról készült repertórium-részben is meg kell néznie.. Bártfai Szabó megtartotta ugyan a legnagyobb tárgyi egységnek a «kötet*-et. a «csomó» és a tszám* használatát azonban az I-VL kötet használatával szemben felcserélte: itt a tcsomó* a