Králik Iván: Kémiai alapismeretek (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 5. Budapest, 1961)

I. Általános kémia

A későbbiek során látni fogjuk,- hogy, az. elemekre eddig-elmondottak a vegyületekre is érvényesek. Egyes vegyületek, de főleg vegyületcsoportok u.n. gyökök egymást a reakcióban helyettesíteni képesek. A vegyületeknek azokat a mennyiségeit, melyek egymással vegyülni, avagy egymást a kó« miai reakciókban helyettesíteni képesek,- egyenértékűeknek nevezzük. Az egyenórtóksulyt ilyen esetben ugy kapjuk meg, . hogy a vegyület molekulasúlyát elosztjuk a vegyórtókszámmal.. A vegyértékszámot megtudhatjuk, ha megvizsgáljuk, hogy a reakció során a kérdéses molekulának hány vegyértéke bomlott fel, ill. hány vegyi kötése jutott uj atomokkal összeköttetésbe. Képletben: E E « egyenórtóksuly M S3 móisuly V =» vegyórtókszám. Az eddig elmondottak a kémiai átalakulások és azok számításának /sztöchiometria/ alapjait képezik*.- A következőkben, ezeknek a törvényeknek alkalmazásával fogunk, foglalkozni. A kémiai átalakulások számítása a reakcióegyenletekből. /Sz t ö chi ome t r i a/: A kémiai egyenletek, az u.n. reakcióegyenletek a kémiai változások meghatározására szolgálnak és végső fokon a minőségi és mennyiségi változást adják meg. Felírásuk az algebrai egyenletekhez hasonlóan történik. Az egyenlet bal oldalára kerülnek az egymással vegyülő, kiinduló termékek mo« . E =s egyenórtóksuly E » -f- , ahol A m atomsuly V « vegyérték.