Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

III. Pergamen

sokkal tér el ettől, s a 18. századig nem Is sokat változott, ezért ezt ismertetjük. A pergamenkészitő leginkább borjú- és birkabőrrel dolgozott, kecskével ritkábban, s főleg Európa déli részén /ld, előbb/. A borjubőr nagyobb, vastagabb, fehérebb, simább és kevésbé piszkolódó, sárguló pergament adott, mint a birkabőr. Előkészítésül a bőrt megmosták, hogy a szennyet és a friss bőrt tartósitó sót eltávolítsák, és a bőrt megpuhítsák. A borjubőrt mésztejbe áztatták, a birkát és a kecskét pedig meszfczték, vagyis mészpéppel bekenték /természetesen van kivétel/. Néhány napi állasztása után tiszta vizben vagy korpa csávában kimosták /mész teleni tett ék/, a az őrt vagy gyapjút leszedték és a kaparókéssel - egy ivformáju éles pengével - a szőrtüszőket lekaparták. Ezután ismét mésztejbe tették, és néhány hétig benne hagyták. T3z idő alatt többször megforgatták, hogy meg ne égjen. Ezután a bőrt ismét kimosták, és a száritókeretre feszitették. A keret téglalap alakú volt, lent fent két lábbal, hogy fölhoz lehessen támasztani. Az oldalain lévő, elforditható szegekre - és azok segítségével - feszitették ki a bőrt. A kifeszi tett bőr husoldalát az un. husolókaszával - egy kerek vakaróvassal, amelynek a nyele a közepén volt - levakarták simára, majd előbb faggyúval, azután oltottmésszel vagy krétaporral bedörzsölték. A faggyu-kezelés - amelyet átitatással is használtak a bőr puhaságát eredményezte, a mész illetve kréta bedörzsölés pedig az Írófelületet alakította ki. Ezután a bőr mindkét oldalát egy sima, csiszolt tajtkővel - az un. sikárkŐvel - dörzsölték, közben többször gyapjas bőrrel letörölték, • hogy a feldörzsölt részecskéket eltávolítsák. A krétázásnál vigyázni kellett arra, hogy a husrostot fel ne dörzsöljék, s a bőrt fel ne sértsék, mert akkor érdes, igy írásra alkalmatlan lett. A bőr a kereten maradt, amig megszáradt. Az Íráshoz használt pergamennél - és általában az északi hártyánál - a bőr szinét, vagyis a szőroldalt is kivakarták a husolókaszával és kikészítették a fenti módon. Aszerint, hogy a szőroldal mennyire volt levakart, megkülönböztettek barkás és félbarkás pergament /az utóbbinál a szőroldal is sima/. Gyakran további kezelést ís alkalmaztak. A szőroldalt pergamen-hulladékból főzött enyvvel - amelyhez kevés szap-