Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

III. Pergamen

A déli ég északi hártya felhasználási területe világosan felismerhető? a délit elsősorban Itáliában, Spanyolországban és Délfranciaországban állították elő és használták, Európa többi részén - Így nálunk is - az északi hártyát. A déli pergamen eredete alig kétséges. Az Íróanyag egyoldalú felhasználása a csak a vizszintes rostu /recto/ oldalán megírható papirusz egyoldalúság! szabályát követi• A déli hártya fő felhasználási területe az a környék, amelyik a papiruszt ismerte és használta. És ha a kódexek számára a térnyerés gyakorlati követelménye a pergamen kétoldalas kidolgozására is kényszeritett, az egyoldalasán kikészített hártya mégis megmaradt a déli kancelláriák iróany agának, A konzervativ kancelláriák okleveleiket évszázadokkal tovább irták papiruszra, mint az irodalmi célú müveket /kódex/, és amikor a papirusz már nem állott rendelkezésükre /ld. előbb/, okleveleik külső ismertetőjeleinek folytonossága miatt, a papirusztekercshez hasonló kinézetű íróanyagot kívántaké E kívánalomból származhatott tehát a pergamen egyoldalú kidolgozása, vagyis a déli hártya., Északon ellenben, ahol az antik hagyományok hiányoztak, vagy nem voltak olyan erősek, és ahol az okleveles gyakorlat még nem tekintett évszázados múltra vissza, nem volt alapja a pergamen egyoldalú kidolgozásának. Ezért éjszakon kezdettől fogva kétoldalasán készítették ki a pergament, ami gyakran hasznos is volt, pl* Angliában, ahol a kezdeti időkben az oklevelek hátlapjára is írtak. A pergamen készítésének - tehát a technológiának lényege: az állatbőrt a cserz és t megelőző eljárással kikészítették, majd megirhatóvá. tették

9 A megelőző eljárás a meszezés

a Célja az, hogy a bőr szöveteit annyira fellazítsa, hogy a szőrt a hámmal és az irha alatti szövetet a hus- és Z3imaradvánnyal együtt mechanikus uton el lehessen távolítani* A pergamenkészitéshez felhasznált segédanyagok és eszközök lényegében már Pergamonban kialakultak, de*az idők folyamán tökéletesedtek. Egyik legkorábbi technológiai leírásunk Pliniustól /io sz. 1. század/ való - tehát a római gyakorlatot rögzíti -, de csak általános. A kecske-, birkabőrt vízbe áztatták, majd levakarták rŐla a hus-maradványokat, azután pedig hamuval kevert vizbe - vagyis lúgba - "tették, hogy a szőrt könnyebben lekaparhassák róla késsel. A kifeszített pergament megszáritása után krétával bedörzsölték, majiá pedig kővel simára dörgölték. A pergamen-készítés általános európai gyakorlata nem