Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

D/ A mai papírgyártás A papirípar történeti fejlődése során kialakult módszerei az ősi alapelveket nem változtatták meg, A papir ma is növényi rostnemez. Elsődlegesen vagy másodlagosan alkalmazott növény, mechanikai vagy vegyi kezeléssel feltárt, rostjainak vizes oldatából, mechanikai uton, viztelenitéssel és rostkuszálással, lapot képeznek, amelyet anyagában enyvezéssel tettek irásra, alkalmassá. Az utóbbi sorrend-cseréjével ez volt a kinai elv is. Csak a felhasznált növény, eszköz és módszer változott. A mai papírgyártás alapja a 19. században újra rendeződött anyag, eszköz és módszer szerinti, lényegét tehát már ott megismertük. E fejezetban azonban nem történeti szemmel és kissé részletesebben tekintjük át a papir,nyers- és segédanyagait, gépeit, eszközeit és technológiáját. 1/ Nyersanyagok Papirt elméletileg bármely szálas, rostos anyagbői lébe* készíteni, gyakorlatilag azonban csak a főleg orsó- vagy szalagalaku növényi rostból, mert csak ezeket lehet tartós lappá jól összekuszálni. E rost vegyi alapja a két molekula glükózból létesült cellobioz polimerizáeiója /óriássejtesedése = összetétel azonos, de, a molekulasúly nagyobb/ révén létrejött cellulóz láncmolekula. A cellulóz természetes előforduláséban ki sárkány ag okkal, főleg szénhidrátokkal és ligninnel együtt lé-, tezik. A cellulóz feltárás lényege e kisérőanyagok eltávolítása. A papir nyersanyagai tehát cellulózt tartalmaznak, ezek: a rongy, /rostnövény másodlagos felhasználása/, a hulladékpapir, a fa és egyes füféleségek. a/ A rongy A hagyományos nyersanyag, jó és főleg tartós papirt ma is csak ebből lehet készíteni. Csak növényi rostból, len, kender és pamutból készült rongyot használhat a papíripar. Nehezen őrölhető, hosszurostu nyersanyag. Nagy szilárdságú, erős igény-