Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)

IV. Papir

Andrews/ a papírkészítés megkezdésének időpontja, Ausztráliában pedig 1868. /Melbourne/. Az európai papirkészítők, bár az arabok nyersanyafát, a rongyot továbbra is - egészen a 19» századig; - megtartották, módszerüket jelentősen továbbfejlesztették. Az írásbeliség általános elterjedése, a társadalmi szervezkedés következtében növekvő ügyvitel: az igazgatás, a nyomda feltalálása /1440/, illetve elterjedése a kultúra céljaira menynyiségileg és minőségileg is .fokozódó követelmények kielégítését kívánta a papirkészitőtől: az ipar fejlődése ennek megfelelően alakul. Európai papírkészítés 13* sz. - 1670. Nyersanyag : rongy /len- kendervászon hulladék/Segédanyag : araboktól átvéve a mész, uj: állati enyv /1% század/, fahamuból készült lug /17. század/. Nyersanyag előkészítés r rongyválogató szekrényben osztályoznak /15. század/, kés helyett rongyvágógépet alkalmaznak /17. század/. Hostositás : 1/ vegyi kezelés: mésztejes állasztás vagy rothasztás, amelynél anyagszekrényt alkalmaznak /16.századA 2/ mechanikai kezelés: megalkotják a zuzómüvet /1278 előtt/, s igy vizierőgépet alkalmaznak. A vizikerék - innen a papirmalom elnevezés - tengelyének ékrendszere nagy fakalapácsokat mozgat le-fel, amelyek az előkészített rongyot egy folyóvízzel elárasztott vályúban rostjaira zúzzák. Lapképzés : fűthető meritőkádból /15. század/ a vízzel hígított, lapáttal, majd fújtatóval /17. század/ kevert pépből fémhuzalos-vizjeles merítőszitával /13. század/ nemezeinek, az arab néd3zita helyett. Az uj szita alkalmazásának két előnye volt: az eszköz használati ideje jelentősen növekedett, és a papir felismerhető lett. A meritőszita a készítendő papírok nagyságának megfelelő méretű, téglalapalaku, fakeretre erősített, rézhuzal háló volt. Minden alakhoz két teljesen azonos szitát /szitapár/ használtak. A háló a téglalap szélességével párhuzamosan kifeszített vékony /0,5 - 2 mm/, ritkán /10 -