Bogdán István: A levéltári és könyvtári anyag alkotóelemei (Irat-és könyvkonzerváló tanfolyam jegyzetei 4. Budapest, 1961)
IV. Papir
40 mm/ elhelyezett un. merevítőkből, és az ezekre merőlegesen kifeszített vékonyabb /0,2 - 1 mm/, sürün /0,2 - 1 mm/ elhelyezett un. bordákból állt, és együttesen alkották az un. bordázatot. Erre van ráerősítve a vizjelet adó huzalfigura. A bordázat és a vizjel huzaljain az anyagrostok vékonyabban helyezkednek el, mint a közökben, következőleg e helyeken a papir áttetszőbb lesz, negativ rajzot ad. Ez a meritettpapir jellemzője. A legkorábbi viz jeles*-- vagyis fémhuzalos szitán merített-papir - 1282-ből való /Bologna/. A vizjelet kb. 1650-ig az Ívnek csak egyik /bal/ oldalán helyezték el. A vizjel mesterjegy, szimbolikusan megjelöli a papir eredetét, minőségét, alakját, fajtáját, és igy a papirt időben és térben meghatározza. Víztelenítés : csavarsajtót alkalmaznak /13#14. század/, amely azután az egyes művelet-részeknek megfelelően differenciálódik kád-, rakosó-, nedves-sajtóra /17. század/. A sajtóval együtt kezdik meg a nyomáscsökkentő és víztelenítő nemezkészlet használatát . A szárításhoz az arab módszer helyett, az éghajlati különbség miatt, kialakítják a papirmalom száritópadlását, ahol kötelekre teregetve szárítják az iveket /12/13. század/. A felületi kezelésnél keményítő helyett állati enyvet használnak - innen a ma is használt enyvezés kifejezés a simításhoz feltalálják a súlykot /1541/, majd a sajtót /száraz, enyves, 17. század/ is alkalmazzák e célra, ennek ellenére használják az araboktól átvett simitőkövet is /aehátkő/. Készáru r a korszak átlagos papiralakja 32 x 44 - 50 x 70 cm között változott, Kialakul az araboktól átvett kereskedelmi mérték uj váltószáma /16. század/ : irópapírból 24, nyomópapírból 25 ív = 1 konc és 20 konc = 1 rizsma. Az iró papíron kívül a nyomdászat elterjedése után enyvezetlen nyomópapírt /15/16. század/, majd csomagoló- és lemezpapirt, továbbá szines /kék 1550, sárga, barna, piros 17. század/ és különleges /vékony 1570, mintás könyvkötő 1650/ papirt is készítenek, és a kereskedelem utján mégismerik a kinai tapétapapirt /1550/ és a perzsa márványpapirt /1590/.
