Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)

IV. A hő hatása testekre

Légnemű testej

cj^j^Ébfei. A lét? ne mii te 31 eke t jelIpm £_helső_ erők«_ A légnemű testeknél a

2 összetartó erők elhanyagolhatóan kicsinyek és igy egyes legapróbb Részecskéik, molekuláik szinte akadály nélkül gördülhetnek elegy-' ^son. A részecskék ezenkivül mindig nagyobb és nagyobb helyet iparkodnak elfoglalni, ezért a iégnemüeknek sem alakjuk, sem térfogatuk *tem állandó. Edénkbe zárva is megtartják ezt a törekvésüket, ezért nyomást gyakorolnak az edény falaira, Ez a nyomás függ a légnemű test sűrűségétől és hőfokától, Az edénybe zárt légnemű anvag'bár^ly részére gyakorolt nyomást a molekulák változatlanul közlik a többi részecskével. Minél több részecskével érintkezik tehát az °3ény fala, annál nagyobb a reá ható erŐj egyenlő felületekre tehát °gyenlő nyomás hat. A levegő nyomás

a* A föld vonzóerejének hatása alatt a felső légrétegek súlyuknál fogva nyomást gyakorolnak az alsókra, s minthogy ez a nyomás mindenhová elterjed, ennélfogva a földet körülvevő légkörnek, az u.n. atmoszférának bármely helyén annál nagyobb tyomás fog jelentkezni, minél nagyobb a fölötte lévő légoszlop magassága. Rendes körülmények között ezt a nyomást szervezetünk észre s

em veszi, mert egyrészt a légnyomás minden oldalról egyenlően hat, ereszt, mert életműködéseink már születésünk pillanatától fogva °nhez a légnyomáshoz szoktál: hozzá, azaz ezt érzékelik természetesnek. A levegő nyomásának megmérése először Torricellinek /olv.: •••orricselli/ sikerült. Mérésihez kb. lm hosszú és egyik végén zárt Üvegcsövet használt. Bzt az uvegc.^vet megtöltötte higannyal, azután *tyitotu végét ujjával befogva, higannyal telt nagyobb edénybe állitotta. A cső befogott végét a hig -ay félsz in alatt elengedve a higany ^em szaladt ki teljesen a függőlegesen álló csőből, hanem a külső