Králik István: Laboratóriumi és fizikai alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 3. Budapest, 1960)
IV. A hő hatása testekre
« é arányban változik,. Ha valamelyik irányban ismerjük a változást, ill 0 kiterjedést, ebből és az eredeti térfogatból az uj térfogat kiszámíthatód Az egy irányban történő kiterjedést vonalas vagv lineáris, a térfogatváltozást pedig köbkiterjedésnek nevezzük. Egy hosszirányú testnek, pl, egy fémpálcának a kiterjedése az alábbi megfontolás alapján állapitható meg,' /2. 9 ábra,/ Legyen a pálca hossza hidegen (, 0 és a felmeiegi te tt hőmérsékleten az uj hossza íj , Nvilvánvaló, hogy a létrejött tágulás a kettő különbsége: £ ~r q j Ez a tágulás a tapasztalatok szerint annál nagyobb, minél nagyobb volt a pálca eredeti hossza és foinél nagyobb volt a pálcával közölt hőmérsékletkülönbség: t. Egyenes arány algebrailag azt jelenti, hogy ezek a mennyiségek az t~ £o tágulást meghatározó egyenlőt jobboldalán a számlálóba kerülnek. A tapasztalatok szerint a tágulás ezeken kivül még egycX tényezővel is arányos, ahol c/.. azt jelenti, hogy a pálca 1° C hőmérsékletemelkedés hatására eredeti hosszának hányadrészével nyúlt foeg. Megfigyeléseink egyenletbe irva az alábbi alakot öltik: Ebből a páloá uj megnyúlt hossza: f -c/ f * ft - l 0 iik t = ( 0 A • cX 0/ Az o( ar... ,yossági tényező: az u,n, vonalas tágulási együttható jellemző az illető a?.y a^ra és bizonyos hőmérsékleti határok ^pzött /pl. 0°-100 0 / állandónak tekinthető. E-z a szám szilárd testeknél kicsiny, értéke: jegye az Ötödik, hatodik ti ^édesben ke zdő^ik /pl, vasnál: 0,000012, üvegnél: 0.000008/ ennek ellenére rend*i"*dl fontos. Gyakorlati szempontból ez szabja meg biyasís, hogy «6t anyag tartósan egymáshoz forrasztható, vaa;y ra ;a *=!'/. tha tó-e. Azok ^ z anyagok, amelyek eltérő tágulási együtthatókkal rendelix-znek az ° s szerajasztás vagy összeorősi tés után hőmérsé kletkülönös3. ek hatására különbözőképen fognak megnyúlni, vagyis egymás tel elválnak, tágulási együtthatók különbséjéből icelagedéskor, va^y hüléskor
