Bogdán István: Levéltári alapismeretek (Irat- és könyvkonzervátor tanfolyam jegyzetei 1. Budapest, 1960)

$13/1960. mája, a bélyegző /előbb fémből* majd gumiból/, . . A pecsét anyaga a középkorban általában a viasz volt, ritkábban érc, az újkorban az un. pecsétviasz. Felerősítésének módja szerint lehet felfüggesztett /sodrott selyemzsinórral/ és rányomott, Ez a 14, sz.-tól papirfe Izet tel is szerepel, A rányomott pecséteknek több faja van, így lehet zár$, szöveg alá és a hátlapra nyomott, A középkorban időnként pergamen szalag erősiti az oklevél anyagához. Nagysága 1-14 cm átmérőben változhat. Alakja általában kör. Egyházi személyeknél gyakori az ovális. A pecsét lenyomata, az ábrázolás két részből áll: a pecsétképből és Írásból, A pecsétkép a tulajdonost, a tulajdonos jelvényét, címerét, vagy egyéb képet /pl, épület, mitholégiai kép/ ábrázol, AZ irás lehet a pecsétkép körül /a tulajdonos nevét és címét tartalmazza/, vagy a pecsétmezőben a kép melléit. A pecsét használata korán kialakította hitelespecsét fogalmát. Hazánkban a világi jog szerint hiteles volt a király, királyné, az országos nagybirák és a hiteleshelyek /káptalanok, konventek/

f majd pedig város és megye pecsété, egyházi jog szerint pedig a köz jegyző, a papok, a hiteleshelyek és az országos nagybirák pecsété. A királyi pecsét használata a 11, században kezdődik, s a gyakorlat több típusát alakította ki. Az uralkodót vagy az ország címerét ábrázolta. A városoknak a 14. sz-tóla megyéknek a 16, sz,tól van pecsété,, A főpapok pecsétképe saját alakjuk, a hiteleshelyekén védszentjük

7

vagy annak jelképe volt. Világi személyek általában a családi címert használták pecsétképül, Pimer A cimer a yecsetek gyakori ;ecsétképe, s a címereslevélek tartozéka. Családok vagy egyéb testületek, ritkábban személyek pajzsba