Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

hitelügyi osztályai már szűkebb hatáskört kapnának. (Az A kategóriájú vállalat országos jelentőségű vállalat, amely közvetlenül a tárca termelési főosztálya alá tartozik, a B kategóriájú vállalat kisebb jelentőségű vállalat, amely az ipari központok alá tartozik.) Ez a hatáskör a központilag jóváhagyott pénzügyi előirányzat keretén belüli hitelek menesztéséből és a benyújtott inkasszó erejéig terjedő áthidalási hitelek engedélyezéséből állna. Mindkét esetre összeghatárt lehetne megállapítani, ami azt eredményezné, hogy a kisebb összegeket mozgató B kategóriának legtöbb ügye elintéződnék a megyei intézetnél, míg az A kategória ügyeivel általában a központi szervek foglalkoznának. Mindezek a feladatok természetesen fokozatosan kerülnének le a megyei intézethez, olyan mértékben és ütemben, ahogy a decentralizáció fejlődése azt szükségessé teszi, természetesen a megyei intézetek teljesítőképességének figyelembevétele mellett. A hitelügyi osztály (csoport) funkciójának fontosságára tekintettel, ennek az osztálynak a vezetője általában a megyei intézet főnöke lenne. Már most felül kell vizsgálni a nemzeti banki fiókok főnökeit abból a szempontból, hogy - figyelemmel a Bank vidéki szervei fokozódó fontosságú feladataira - azok mind politikai, mind szakmai szempontból megfeleljenek a követelményeknek. A szükségesnek mutatkozó cseréket fokozatosan meg kell kezdeni, hogy a káderszükséglet ne egyszerre jelentkezzék. A megyei intézetek hitelügyi osztályán (csoportjában) általában 1-3 előadó lenne, fontosabb helyeken, ahol a vállalatok száma azt indokolja, több is. Az előadók látnák el a számlavezetéssel kapcsolatban esetenkint szükségessé váló kisebb helyszíni ellenőrzési teendőket is. A Nemzeti Bank hitelügyi funkcióinak a megyei intézeteken túlmenő decentralizációjára nincs szükség. A pénzforgalmi funkciók decentralizációjának abból kell kiindulnia, hogy a vállalati, illetőleg csekkszámlák vezetése minél közelebb kerüljön a számlatulajdonos telephelyéhez. Ez elsősorban a megyei intézeteknél teszi indokolttá pénzforgalmi osztály létesítését, de emellett szükséges, hogy a megyeszékhelyeken kívül is működjenek pénzforgalmi szervek. Ezek elsősorban azokból a jelenleg is meglévő fiókokból alakulnának ki, amelyek nem az új megyeszékhelyeken vannak. E helyeken kívül még mintegy 4-5 fontosabb vidéki városban kellene a Banknak önálló pénzforgalmi szervet felállítania. A pénzforgalmi funkciókat ellátó önálló szervek lennének a Bank fiókjai. A hálózat további kiépítése során azt javasoljuk, hogy amikor már rendeződött a községi vállalatok irányításának és ellenőrzésének kérdése, a Bank megyei intézeteinek szervezői mérjék fel, hogy a vállalatok természete, a számlák nagysága, fontossága hol teszi indokolttá a helyi számlavezetést. Ezeken a helyeken a Bank kirendeltségeket állítana fel, amelyeket az Országos Takarékpénztár fiókjaihoz telepítene. E helyen is rá kell mutatnunk arra, hogy a községi vállalatok tekintetében különösen a számlavezetés kérdésének rendezése igen sürgős és ez a kérdés már a megyei organizmusok kialakítása előtt is rendezhető. A megyei intézetek pénzforgalmi osztályai vezetnék a körzetükhöz tartozó