Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

vállalatok egyszámláin kívül a helyi közigazgatási egységek csekkszámláit (ideértve az autonómiák számláit és a helyi jellegű letéti számlákat is.) Az állami költségvetési kiadási csekkszámlák kitelepítésének irányát és határát természetesen az szabja meg, hogy a külső pénzügyi igazgatás a hitelelosztás terén milyen feladatokat kap. Azt viszont, hogy a bevételi csekkszámlákat továbbra is Budapesten központilag kell-e kezelni, vagy azok is kitelepítve, helyileg vezethetők-e, az dönti el, hogy a területi önkormányzatok milyen mértékben szedhetik be és használhatják fel az állami bevételeket, illetve azok bizonyos részét. A megyei intézet pénzforgalmi osztálya vezetné továbbá a természetes és jogi személyek magáncsekkszámláit. Természetesen elsősorban azokra gondolunk, akiknek lakóhelye, illetve székhelye a megye területén van. Ez azonban nem lenne kötelező és a számlatulajdonos továbbra is tarthatná számláját bárhol másutt is. Ha a megye területén a megyei intézeten kívül még fiókok és kirendeltségek is működnek, akkor a megye területén belül mindazokat a vállalati és magáncsekkszámlákat, amelyek „vonzási körzetükhöz" tartoznak, a fiókok, illetve kirendeltségek vezetnék. Az országos klíringkör egységét - ez alatt az összes egyszámlák és csekkszámlák forgalmát értve - továbbra is fenn kell tartani, mert helyi klíringkörök kialakítása lassítaná az átutalási forgalom futamidejét. A megyei intézetek, fiókok és kirendeltségek egymásközti klíringforgalma - függetlenül attól, hogy azonos megyében vannak-e - úgy bonyolódnék, hogy az átutaló szerv a diszpozíciót közvetlenül a kedvezményezett számláját vezető bankszervvel közölné és ugyanakkor feladást adna a budapesti klíringközpontnak, így az átutalás közvetlenül, a leggyorsabban történhetnék, a kiegyelítés viszont központilag Budapesten történnék. Lényegében tehát a jelenlegi rendszer maradna érvényben. Az Országos Takarékpénztár hálózatának felépítését az OTP főfunkciójához kell szabni. Ez a funkció a lakosság megtakarításainak felszívása egyrészt államkölcsönök, másrészt betétek formájában. E szempontok szerint vizsgálva az OTP jelenlegi hálózatát, javaslatunk a következő: Az Ötéves Tervkölcsön jegyzésénél szerzett tapasztalatokat ki kell értékelni. Máris megállapítható, hogy e kiértékelés alapján - elsősorban a területi szervezés biztosítása céljából - néhány helyen kisebb létszámú fiók felállítása fog szükségesnek mutatkozni. Az OTP jelenlegi hálózatának (31 budapesti, 65 vidéki fiók) lényeges szaporítása a betétgyűjtéssel kapcsolatban nem látszik indokoltnak. Ezzel szemben szükségesnek látszik az OTP és a postahálózat közötti kapcsolat fokozott kiépítése olyan formában, hogy a postahivatalok és ügynökségek betétgyűjtés szempontjából mint az OTP szervei működjenek. A postai szervek jelenleg csak névre és címre szóló betétkönyvet állíthatnak ki, amelyekre befizetés és kifizetés ugyan bármely postai szervnél történhetik, azonban csak személyazonosság és aláírás igazolása mellett és csak felmondással, központi ellenőrzésen keresztül. Kivétel, hogy a könyvet kiállító postai szerv - bizonyos időközökben - 300 Ft-ot meg nem haladó kivétet rövid úton