Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

amely valamely egy évet meghaladó gyártási periódusú termék előállításához szükséges. 2. Szolgáltató (közlekedési) vállalatok. Szolgáltató vállalatok forgótőke-szükségletének megállapítására nézve az ipari vállalatok kiszámítási lapján foglalt számítási mód irányadó azzal, hogy A) anyagkészlet (utánpótlási tartalék) szükséglet szolgáltató vállalatoknál annyiban állapítható meg, amennyiben a szolgáltatás biztosítása érdekében a vállalatnak állandó utánpótlási anyagot vagy árukészletet kell raktáron tartania. Ennek szükséglete az iparvállalatokra elmondott irányelvek szerint állapítandó meg. Szolgáltató vállalatoknál az iparvállalatok szükségletének B) és C) (félkészés készáru) eleme általában nem jön tekintetbe, ellenben D) (pénzforgalom tőkeszükséglete elem) a szolgáltatást teljesítő vállalatok összes ráfordításai azon átlagos hányada erejéig állapítandó meg, amely a szolgáltatás szükségszerű kihitelezési időtartamára esik. A Népgazdasági Tanács tudomásul veszi, hogy a szolgáltató vállalatok közül a MÁV és a Posta forgóalapszükségletének megállapítására nézve a pénzügyminiszter az ÜPB-ben történő kitárgyalás után külön előterjesztést tesz. 3. Idényjellegű ipari és szolgáltató vállalatok. Idényjellegű iparvállalatokra nézve későbbi időpontban megvalósítandó célként tűzi ki az NT a következő irányelveket. A forgóalapszükséglet megállapítása szempontjából idényjellegűnek tekintendő minden olyan termelő, vagy szolgáltató vállalat, amelyek termelése, vagy díj számla forgalma egy üzletév folyamán a legnagyobb, vagy legkisebb volumenű negyedév termelési, vagy forgalmi összege között 25%-nál nagyobb eltérést mutat. A legnagyobb negyedév forgalmi összege alapján számítandó 25% különbség megállapításánál csak a szakmai adottságok következtében előálló emelkedés veendő figyelembe, tehát a felfutásból, átprofilírozásból származó termelési különbségek az idényjelleg megállapításánál nem vehető tekintetbe. Fentiek szerint idényjellegűnek minősített vállalat saját forgóalap juttatásban csak a holtidény rezsiszükséglete erejéig részesül, amely negyedéves ütemezésben bocsátandó rendelkezésére. Az idény megindulásakor pedig meg kell állapítani a tartamnak megfelelő forgóalap többletszükségletet azzal, hogy azt a vállalatok előre meghatározott ütemben visszfizetni tartoznak. 4/a. Belkereskedelmi vállalatok Belkereskedelmi vállalatok forgóalapszükséglete azon ideális raktározási időtartam alapján állapítandó meg, amit az áru átvétele és eladása közötti raktározás technikai szempontból (átvétel, beszállítás, agyusztálás, szortírozás, kiszállítás stb.), valamint az áruelosztás zavartalan ellátása érdekében feltétlenül szükséges választéktartás indokol. Belkereskedelmi vállalatok forgóalapja eladási forgalmuknak az ideális raktározási időtartamra eső hányada alapján állapítandó meg. Kereskedelmi vállalatoknál a forgótőkerendezésnél általában alapul veendő 1949. első félévi adatok helyett az 1949. III., esetleg IV. negyedév tervszámait kell alapul venni, a rendezés azonban ily esetekben is az 1949. szeptember 30-i forgóvagyonállapot szerint hajtandó végre.