Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

Az ipari államosítások után, nemzetgazdaságunk szerkezetének megváltozása nyomán, szükségképpen előtérbe került, hogy a széthulló kapitalista bankszervezet helyébe olyan bankszervezet épüljön, amely megfelel a szocialista termelési módnak, de amely, különösen mezőgazdasági vonatkozásban, még a lényeges magángazdasági szektor kielégítésére és egyben a kapitalista tényezők visszaszorítására is alkalmas. A bankszervezet átalakítása terén a népi demokrácia vezetői előtt ott állott a nagy Lenin tanítása a szocialista bankrendszer felépítéséről. Miután azonban a népi demokrácia viszonyai azoktól a módszerektől, amelyekkel a Szovjetunió annak idején a maga szocializmusát felépítette, sok lényeges elemben különbözik és eltér, ezért szükségképpen a bankszervezet vonatkozásában is hasznosítani kellett a Szovjetunió tanulságait, de egyben el is kellett azoktól részben térni. A Beruházások Bankjáról, a Külkereskedelmi Bankról és az Országos Szövetkezeti Hitelintézetről és ezeknek a szocialista szerkezetű bankoknak a feladatairól szólni, nem a jelen előadás feladata. Amiről itt beszélnünk kell, az elsősorban a Magyar Nemzeti Bank, amely az új bankrendszer alapja, az a nagy központi bank sok fiókkal, amiről Lenin beszél s amely a forgótőkehitelek bankja. Bár iparunkban 1948. év tavaszán végrehajtott államosításokkal a szocialista szektor túlsúlyba került, nem elhanyagolható a középipari magánszektor, valamint a magánkereskedelmi szektor sem, amelyeket ilyen kapitalista, de állami irányítás mellett működő kapitalista szektornak kell felfognunk abból a szempontból, hogy a tervgazdálkodás és a tervkészítés kötelezettségének ezek is alá vannak vetve. A bankrendszernek tehát ezzel a szektorral is számolnia kellett, döntő feladata azonban a százalékosan és számszerűen is, de elsősorban jelentőségében döntő állami szektor megszervezése, ellenőrzése és irányítása volt. A szervezés első stádiumában a Magyar Nemzeti Banknak természetesen az állami és az államosított vagy túlnyomórészben állami érdekeltségű vállalatok ellenőrzését és hitelellátását kellett legfőbb céljául kitűzni. Az ilyen irányú szervezés az ipari vállalatok államosításának megtörténte után 1948. év júliusában kezdődött meg, és döntő részében most már lezajlottnak tekinthető. A legelső és legfontosabb feladat volt a pénzügyi gazdálkodás beillesztése a tervgazdálkodás kereteibe, a termelési és pénzügyi tervgazdálkodás összehangolása. Az állami vállalatok most már nemcsak termelési tervüket dolgozzák ki teljes részletességgel, és bocsátják az illetékes iparigazgatóság és szakminisztérium bírálata, illetve az Országos Tervhivatal döntése elé, hanem ugyanilyen részletességgel dolgozzák ki termelési tervükkel összhangban lévő és egész működésükre kiterjedő pénzügyi tervüket is. A pénzügyi tervek végrehajtását a Magyar Nemzeti Bank az ún. „egyszámla" vezetésén keresztül ellenőrzi. Az egyszámla vezetésével a Nemzeti Bank az egész államosított ipari szektor kizárólagos főpénztárosává és főkönyvelőjévé vált. A vállalatoknak egész pénzforgalma, átutalási forgalma, szóval minden pénzügyi művelete, összes bevétele és kiadása a Magyar Nemzeti Banknál vezetett egyszámlán fut keresztül. Az egyszámla tehát az üzem egész pénzügyi forgalmának hű tükörképe. Hogy milyen jelentősége van az egyszámlarendszernek, arra