Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

VI. A pénzgazdálkodás átszervezése a nagybankok és a nagyipar államosítása után

csak azt szeretném a Kartársaknak elmondani, hogy amikor Gerő Ernő pénzügyminiszter hatalmas expozéját elmondotta, tekintélyes időt vett magának ahhoz, hogy az egyszámlarendszert, annak lényegét és a Nemzeti Banknak ezzel kapcsolatos szerepét az országgyűléssel ismertesse. Amikor a vállalat pénzügyi tervét előkészíti, a bevételi oldalon megadja azokat a valószínűsített számokat, amelyek a termeivények értékesítéséből, vagy más bevételekből be fognak folyni. Ugyanakkor a kiadások oldalán felsorolja a regié jellegű kiadásokat, amelyek az üzemet terhelik, külön-külön részletezve a dologi kiadások és különféle más kiadások egyes csoportjait és ennek a részletezésnek a területén az eddig még eléggé ki nem finomított egyszámlarendszer még nem is megy olyan részletekbe, még a Hitelügyi osztály a folyószámlák vezetésétől függetlenül külön nyilvántartásaiban sem, mint amennyire az kívánatos volna és nem vitás, hogy ezen a területen a jövő egyik legfontosabb feladatával áll szemben a Nemzeti Bank. Persze fel kell sorolni az alszámlákon ilyenkor a termeléssel kapcsolatos ráfordítások és az összes költségtényezők egyes elemeit is, éspedig azoknak, külön-külön szemmel tartandó jelentőségének megfelelően szétbontott, szétboncolt állapotban. Ezeket az összegeket a vállalat a pénzügyi tervbe különösebb nehézség nélkül is be tudja állítani, hiszen előzőleg megállapodott a Tervhivatallal, a Tervhivatal jóváhagyta, hogy a tervperiódus alatt miféle, milyen minőségű és mennyiségű termeivényt fog előállítani és a közvetlen regié költségeket természetesen ismerni kell. Az így elkészített pénzügyi tervet egy grémium vizsgálja felül, amely a Pénzügyminisztériumból, a Nemzeti Bankból, a szakminisztériumból és a megfelelő ipari igazgatóságból áll és az így jóváhagyott tervek, amelyeket részletesen megvitatnak még egy külön felső bizottságban is, amely ugyanezeknek az intézményeknek a képviselőiből és a GF képviselőiből áll, jóváhagyják, így kerül azután a jóváhagyás után a GF nagy plénuma elé a vállalatok összesített pénzügyi terve, amely azt szintén alaposan megvitatja. Legutóbb a következő negyedévi terveket éppen a mai napon megtartott GF-ülés tárgyalta. A fejlődést mutatja az is, hogy míg kezdetben a pénzügyi tervek csak egy hónapra szóltak, október-november hónapra már kéthónapos tervet csináltunk és a következő évben már negyedéves pénzügyi tervek alapján működnek a vállalatok. Ha azután a vállalat bevételei a tervidőszakban alatta maradnak a terv kiadási oldalán szereplő összegeknek - ami a szocialista rendszerből folyó egyre növekvő termelés mellett normális esetnek tekinthető -, akkor a különbözetet hitel folyósításával kell kiegyenlíteni. Az a tény, hogy az illetékes szervek és végső fokon a Gazdasági Főtanács a vállalatok pénzügyi terveit jóváhagyta, az előre számításba vett körülmények fennforgása esetén már maga után vonja a bevételi és kiadási oldal közötti különbségnek hitel formájában való engedélyezését. Az állami vállalatoknak nincs tehát többé szükségük kilincselgetésre a hitelért, ami különösen a gyöngébb magánvállalatok sorsa volt. Mindebből az következik, tisztelt Kartársak, hogy a hitelpolitikát, döntő számait és irányelveit voltaképpen maga a tervgazdálkodás dönti el és a tervgazdálkodás egyik fontos pillérét képezi a Nemzeti Bank. A döntő alapelvek