Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

nem olyan veszélyes, mint ahogyan azt elibénk tárni igyekeznek. Ellenkezőleg: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyéni kezdeményezéssel, de kezdettől fogva mindig, csak az államnak, a társadalomnak, a közgazdaság érdekeit szolgálva, minden téren kezdeményezőleg és serkentőleg hatott. Tudjuk, hogy amikor még nem volt elég vasutunk, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kezdeményezte vasúthálózatunk korszerű kiépítésének gondolatát; amikor iparunk még csak gyermekcipőben járt, akkor is ez a bank helyezkedett az ipar áldozatok árán való megteremtésének álláspontjára s amikor a háború alatt megszűnt nálunk a textilgyártás lehetősége, akkor megintcsak ez a bank volt az, amely az ősök nyomán haladva, feltalálta egy textilpótanyag formájában a megoldás módját. Méltán lehet tehát aggódni, ha arról van szó, hogy egy ilyen intézmény - amely megmutatta, hogy az egyéni kezdeményezés útját járva igenis lehet nagyot és hasznosat alkotni - most a bürokrácia kezébe kerüljön, ahol - tudjuk - nincs más, mint amit a bürokrácia főnöke mond és elrendel. - A bürokrácia megöli az egyéni kezdeményezést és a vállalkozó szellemet, elnyom minden egyéni gondolatot. Ettől félek én ebben az esetben is. Mert az állami adminisztráció magyarán mondva, mindig egy kis szolgaiságot is jelent. Az állami adminisztrációban kevés az egyéniség és nincs benne bátor kezdeményezés. Erre csak egy ilyen, a részvényesek kezében lévő bank képes, amely múltja és hagyományai alapján, az ősök szellemének hű követőjeként járva el: szinte kötelességének érzi, hogy a demokratikus közösség érdekében mindig a legjobbat és a legtökéletesebbet nyújtsa. (Ügy van!) Ebből a szempontból látom tehát én elsősorban veszélyesnek bankunk államosítását. De van még más szempont is. Meggyőződésem, hogy államosítás esetén veszélyben forognak azok a nagy külföldi összeköttetések is, amelyekről éppen az előttünk fekvő jelentés is beszámol. Mert a magánemberekkel fenntartjuk az összeköttetést, de egy ilyen intézmény elbürokratizálódása megszünteti a bensőséges üzleti és baráti kapcsolatokat, a törekvések és elgondolások kölcsönös kicserélését és a nagymérvű támogatást s mindezek helyébe csak a hideg udvariasság és a szükséges és szokásos kölcsönösség lép. Ha biztos volna, hogy nem lesz többé háború, akkor talán én sem haragudnék az államosítási törekvésekre. De amíg a háború lehetősége egyáltalában fennforog és megvan, addig rendkívül veszélyesnek tartom ezt a gondolatot, mert mindazt az értéket, ami az államé, elviszi a győztes, míg azt, ami a magánosoké, meg kell hagyni, vagy vissza kell adni. Tehát ebből a szempontból is veszélyes az államosítás. A kicsiember szempontjából, takarékossági szempontból is roppant veszélyesnek tartom ezt a törekvést. Tudjuk, hogy maga Sztálin is, akinek nagy államférfiúi mivoltát most mindenütt elismerik, kis takarékbankokat állíttat fel, csakhogy mennél jobban ránevelje az embereket a takarékoskodásra. Ugyanakkor mi igyekszünk mindent összevonni és beolvasztani az államba! Ez a legnagyobb mértékben veszélyezteti a takarékosság lehetőségét. Mert ha nekem módomban van, hogy valahol a közelben elhelyezhetem pénzemet, ak-