Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

kor inkább megvonok magamtól mindent, ami fölösleges, csakhogy félretehessek valamicskét. De ha erre nincs lehetőségem, ha a pénz a zsebemben van, akkor az onnan kikívánkozik és nem tudom szolgálni a takarékosság gondolatát. Látnom kell takarékosságom célját és értelmét is. Ha megveszem egy ilyen vállalat részvényét, akkor átérzem, milyen nagy dolog, hogy egy hatalmas intézmény társtulajdonosa lettem s ez az érzés tovább buzdít a jóra: érdemessé teszi számomra a takarékoskodást, mert olyan részvénynek jutottam birtokába, amely mindig érték, s amelynek révén, ha pillanatnyilag pénzre volna szükségem, hozzá tudok jutni. Tehát már csak ebből a szempontból is rendkívül veszélyes egyszerre elvenni mindent, mert ezzel megszűnik a pénz befektetési lehetősége. Az államnak nem fogom odaadni, hiszen az állam adóban úgyis mennél többet elvesz, s ami mégis megmarad, azt csak elköltenem lehet. Így látja és így érzi a helyzetet a kisember. Különben is: annyira szép és tiszteletreméltó ennek a banknak a múltja, olyan tökéletes az iránya és olyan szép és jó a munkálkodása, hogy ami enynyire tökéletes, azt ne irtsuk ki és ne akarjuk bekebelezni az állami adminisztrációba, hanem mentsük meg. Ha az államhatalomnak nem elég az, hogy itt ülnek a biztos urak, akik mindenre vigyáznak (Derültség), s ha mindenki igyekszik is mennél jobban elhelyezkedni, akkor is tegyen az állam úgy, ahogyan másutt is csinálják: szerezze meg a részvénytöbbséget, de engedje meg, hogy a kisembereknek is legyen részvényük és legyenek gondolataik. (Helyeslés.) Ez az én elképzelésem, különösen azért is, mert nagyemlékű volt elnökünknek, Weiss Fülöpnek követőjeként most szeretett elnökünket tisztelhetjük intézetünk élén, akiben egyrészt biztosítékot látunk a bank demokratikus vezei tését illetőleg, másrészről pedig abban a tekintetben is, hogy ez a bank továbbra is az ősök szellemében fejti ki működését. Ezért minden tiszteletem kifejezése mellett újból is kérnem kell, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ne kerüljön az államosítandó intézetek közé. (Élénk helyeslés és taps.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Befejezésül legyen szabad röviden idéznem valamit. A költő Garay írta, hogy (Olvassa): Mélyen tisztelt Közgyűlés! Másra nem is lehet jobban alkalmazni, mint ezekre az időkre, hogy ami tökéletes, azt ne bántsuk, hanem járjunk el régi nagyjaink sírjához s az ő emlékük tiszteletében s az ő nyomdokaikon járva: igyekezzünk magunk is nagyok lenni. - És most, amikor rövidesen megkérdezik a népet, hogy mit is akar, meg kell kérdezni arra vonatkozólag is, hogy „Csak törpe nép felejthet ős-nagyságot. Csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket: Ha a jelennek halványul sugara, A régi fény ragyogjon föl honára."