Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

nyok ellenére is így tudta vezetni az intézetet és ilyen mérleget tudott produkálni. (Élénk éljenzés és taps.) Dr. Walko Lajos elnök: Kíván-e még valaki a részvényes urak közül felszólalni? Tarczay Tivadar: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az előttem szólt igen tisztelt részvényes úr szavai valamennyiőnk szívéből fakadtak, mert ő is éppen arra mutatott rá, hogy bankszempontból, de szociális szempontból is, milyen eredményesen működött és működik a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, ha tehát én most mégis hozzászólok az Igazgatóság jelentéséhez, úgy ezt tisztán csak azért teszem, mert valami sajátszerű félelemérzet fog el bennünket, amikor ennek a valóban demokratikus banknak jövőjére gondolunk. Demokratikusnak mondom a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, mert a demokrácia nem más, mint az igazság és szeretet uralma (felkiáltások; Úgy van! Benne vagyunk!), viszont a Kereskedelmi Bank hosszú időn át csakugyan az igazság és szeretet uralmát valósította meg, amint azt éppen az előttem szólott részvényes űr olyan szépen kifejtette, amidőn rámutatott arra, hogy mindenkor milyen szociális gondoskodás vezette ezt az intézményt alkalmazottai irányában. Érthető tehát, ha aggodalom fog el bennünket, amikor arról hallunk, hogy ezt a bankot is államosítani akarják. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én mint kisember, akinek nincsenek a nagy pénzemberekhez és vállalataikhoz összeköttetései és akinek kérnivalója sincs tőlük, aki tehát nem valakinek a kívánsága szerint szólok: igenis, aggodalmamat fejezem ki ennek a régi, nagy-értékű és nagymúltú banknak államosítási tervével szemben, s egyben kifejezem a kisemberek aggodalmát és félelmét is, akik mindent, ami nemzeti érték, fenntartandónak vélnek és különösen azt, ami a múltban bevált és demokratikusnak mutatkozott - mint ez az intézet is - nem megszüntetni akarják a mostani demokratikus rendszerben, hanem továbbra is fenn akarják tartani, hogy a régiek nyomdokain haladva folytathassa a maga áldásos működését. (Ügy van! Élénk éljenzés és taps.) Rendkívül fontos ez azért, mert mi már kezdettől fogva, amióta a fegyverszüneti egyezmény létrejött, nyíltan és egyenesen a magántulajdonon és az egyéni kezdeményezés gondolatán alapuló tervekkel indultunk meg az új életre, és ezt Oroszország is elfogadta, nem akadályozta meg ezt az irányt, sőt azt mondotta, hogy semmilyen államra se kívánja rákényszeríteni a maga saját rendszerét. (Ügy van!) Ne legyünk tehát pápábbak a pápánál, mélyen tisztelt Közgyűlés, és ne akarjunk államosítani ott, ahol ez a kisemberek, a nemzetgazdaság és a takarékosság szempontjából veszélyeket jelent és rejt magában. Ezekben csak hangot akartam adni annak, hogy a kisemberek, akik mindenkor a nemzeti múlt értékeinek fenntartása mellett foglalnak állást, mit kívánnak és miért aggódnak általános közgazdasági szempontból is amiatt, hogy a hírek szerint ez a bank is államosíttatni fog. Első érvünk az államosítás ellen az, hogy bankunk már indulásában is demokratikus intézmény volt, hiszen a rendi világ idején a polgárság, a patriciusság alapította, ez volt tehát az első lépés a demokratizálódás terén. S ha ilyen volt az indulás, akkor az, ami következik, csak fejlődés lehet ezen az úton, annál is inkább, mert ez a bank demokratikus szempontból egyáltalán