Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

tunk az egyes helyekre és melléjük egy-egy bevált szakembert, vagy pedig kénytelenek leszünk kétes politikai engedményeket tenni. Megemlíti még Faragó elvtárs, hogy meg kell őriznünk a kérdésben szolidságunkat és hivatkozik a Szabad Nép mai hírére, amely kijelenti, hogy ha a Szociáldemokrata Párt is komolyan akarja a bankok államosítását, ők hajlandók azt 8 nap alatt keresztülvinni. Nem szabad ilyen felelőtlen kijelentésekkel azonosítani magunkat, amelyek a gazdasági tervnek még megkezdése előtti teljes destruálását vonhatják maguk után. Timár elvtárs kifejti, hogy a dolog jelenlegi állása mellett a miniszteri biztosok kinevezésének halogatása Szakasits elvtárs visszatértéig lehetetlen. Beszámol arról, hogy a köztársasági elnöknél kompromisszum jött létre, amelyet maga az elnök forszírozott. A Kisgazda Párt jelenlévő tagjai deferáltak, tehát az lett volna a kép, hogy a baloldalon áll mindhárom koalíciós párt szemben a jobboldali Szociáldemokrata Párttal. Nem volt tehát más út, mint a kompromisszum elfogadása, amely abból állt, hogy a legrövidebb időn belül kiküldendők a miniszteri biztosok, akik leltárt vesznek fel és a legközelebbi napokban megjelenő rendelet értelmében végrehajtják a részvénybejelentést. Pártvezetőségi határozat szól arról, hogy a pénzügyminiszter csak azt nevezheti ki miniszteri biztosnak, vagy annak helyetteséül, akit a négy koalíciós párt közös delegációja előterjeszt. Ez a delegáció áll a következőkből: Oltványi, Farkas Ferenc, Bérei és dr. Kemény. Kitér még Timár elvtárs arra, hogy a Hitelbanknál a dolgozók 80%-os szociáldemokrata többsége kívánatossá teszi szociáldemokrata miniszteri biztos kinevezését. Ez nem lesz könnyen megvalósítható, tekintve, hogy igen sok iparvállalat is tartozik érdekeltségi körébe, amely nagy komplexumot a kommunisták nem szívesen engednek majd ki a kezükből. Ha ezt sikerül is elérnünk, bizonyára máshol viszont nekünk kell majd engedményeket tennünk a kommunisták javára, nem szólva a Kisgazda Pártról, amely szintén harcolni fog a pozíciókért. Pártunk 75 éves programja értelmében nem ellenezhetjük a hitelszervezet államosítását, nem kell azonban egyetértenünk a kommunistákkal abban, hogy azt augusztus l-jével végre is kell hajtani. Nem hagyhatjuk továbbá a kommunistáknak azt a tervét sem megvalósítani, hogy csupán a három nagybankot szemeljék ki és államosítsák, azonban nem mondhatunk le az államosítás gondolatáról, ami jelen pillanatban állami ellenőrzést jelent. Nemcsak arra kell azonban ügyelnünk, hogy pártunk kit delegál és hova, hanem éberen kell őrködnünk afelett is, hogy más pártok kiket delegálnak. Ezen a ponton nem szabad engednünk, ha kell időhúzás árán sem, azonban egyszerűen elhatározni, hogy 15-20 napig halogatjuk a miniszteri biztosok kinevezését, lehetetlenség. Szenczi elvtárs véleménye szerint ilyen fontos kérdéseknél nem szabad gyors döntésekbe belemennünk, különös tekintettel arra, hogy meggondolatlan intézkedésekkel megakadályozhatjuk, esetleg felboríthatjuk a hároméves gazdasági terv sikerét. Faragó elvtárs ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad a pártvezetőségnek ebben a kérdésben tisztán politikai szempontokból állást foglalnia. Nem iparvállalatok államosításáról van szó, hanem bankokról, ahol