Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)

V.A nagybankok állami ellenőrzése, államosítása és a bankszervezet átalakítása

a lényeget az a néhány üzletember jelenti, aki a vezető helyeken ül és az élő üzletet köti. Szemmellátható a kommunistáknak az a törekvése, hogy követeléseikkel előbb a Kisgazda Pártot és ha kell, majd a Szociáldemokrata Pártot is kirobbantsa a koalícióból. A tények azt mutatják, hogy a Kisgazda Párt inkább a teljes deferálást választja, minthogy kenyértörésre kerüljön a sor. Jeszenszky elvtárs előadja, hogy svájci és angol bankárokkal folytatott tárgyalásai során arra a meggyőződésre jutott, hogy a külföldi kapcsolatokban igen fontos a személyek kérdése. Ha már a koalíció ilyen intézkedésekre szánta magát, számolnunk kell a realitásokkal és minden erőnket latba kell vetnünk arra, hogy olyan személyeket találjunk az irányításra, akikkel a nyugati pénzintézetek és tőkés csoportok szóba állnak. Ilyen irányú működés esetén még érhetünk el eredményeket és megmenthetjük a helyzetet. Igyekeznünk kell tehát minden energiánkkal arra, hogy a posztokra komoly szakemberek kerüljenek. Szociáldemokrata képviselőink különböző fórumokon felhívták a figyelmet azokra a nehézségekre, melyek a részvénybejelentés körül mutatkoznak. Bár kaptak megnyugtatásokat, nincs meggyőződve arról, hogy ezeknek az effektusa olyan lesz, amilyenre számítunk. Láthattuk ezt, amikor Vorosilov aláírásával a SZEB annak ideján átküldte a potsdami határozat alapján készült iratot, amelyben kötelezővé tette, hogy aki részvényeit bizonyos határidőn belül nem jelenti be, azt német tulajdonnak tekintik és mint ilyen a Szovjetunió tulajdonába megy át. Az ilyesmiből adódó hibákért nem vállalhatjuk a felelősséget. A Hitelbanknál van pl. 24 000 db olyan részvény, melyek tulajdonosai nem ismeretesek, ezekre az oroszok kétségtelenül igényt fognak támasztani. Ha tehát részvénybejelentést rendelünk el és akadnak olyan részvények, melyeknek tulajdonosai nem jelentkeznek, biztosan számíthatunk arra, hogy ezeknek tulajdonjogáért a Szovjetunió fog jelentkezni. Ezt a kérdést egyébként a délelőtti GF-ülés előtt Faragó elvtárs igen élesen exponálta. Ismételten javasolja tehát, hogy olyan szakembereket állítsanak a pénzintézetek élére, akik személyükkel garanciát képeznek a keletkező zökkenők áthidalására. Barcza elvtárs beszámol arról, hogy a bankállamosítás kérdésével pártunk már esztendők óta foglalkozik, amikor azonban a konstrukció kérdésére került a sor, sohasem sikerült megegyezésre jutniok sem a Kommunista, sem pedig a Kisgazda Párttal. A stabilizáció után, de főleg decembertől kezdődőleg láttuk, mint csúszik félre a hitelélet, a Kommunista Párt pedig nem volt rest kihasználni politikailag minden, a normálistól eltérő alkalmat, ő már 6-8 évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a bankok koszt-ügyleteivel kapcsolatos veszélyekre, amely még a nagybankoknál is fennáll. Véleménye szerint, amikor a bankok ügyleteinek helytelenségével tisztában voltunk, nekünk kellett volna az ellenőrzés kérdését kezdeményeznünk, nem pedig megvárni, míg a Kommunista Párt teszi meg az első lépést. Miután Faragó elvtárs kifejezést ad azon aggodalmának, hogy Kemény és Schiffer elvtársakból álló albizottságra a kommunisták rá fogják presszionálni a bankállamosítás keresztülvitelét néhány nap alatt, Timár elvtárs kijelenti, hogy továbbra is azon az állásponton maradnak, hogy mindent alapos vizsgálat tárgyává tesznek és sürgetni nem hagyják magukat. Sajnos a kérdés