Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
Üzemgazdasági Pénzügyi Bizottsága (ÜPB) formájában hozták létre. Vállalati kategóriákat alakítottak ki és pénzügyi előirányzatokat először havi, később negyedéves részletes pénzügyi terveket készíttettek a vállalatokkal. Ezek felülbírálatát az említett bizottság végezte. Az ÜPB az 1488/1948. GF sz. határozat alapján 1948-49-ben működött. Ezt követően 1949. év végétől tárcaközi bizottság látta el a feladatot Vállalati Pénzügyi Bizottság (VPB) név alatt. Ebben a PM képviselőjének vezetésével a szakminisztériumok, az Országos Tervhivatal és az MNB szakemberei is részt vettek. A VPB határozatai a pénzügyi kérdésekben a pénzügyminiszter felé nyilvánított szakvéleményeknek voltak tekintendők, a döntési jogot a pénzügyminiszter magának tartotta fenn. Termelési és tervgazdasági kérdésekben viszont a szakminisztériumok, illetve az OT javaslattevő szerve volt. A döntési jog e főhatóságoknál maradt. Az NT 1949 novemberi határozata vállalattípusonként és szakmánként részletes előírásokat tartalmaz a pénzügyi előirányzatok benyújtására, felülbírálatára, majd az előirányzat jóváhagyására és a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozóan. Az első vállalati pénzügyi előirányzatok óta - másfél év alatt a pénzügyi tervezés, a direktív irányítás és ellenőrzés hierarchiája épült ki. Az előirányzatok megvalósítását elsősorban az MNB számlavezető helyei kísérték figyelemmel és ellenőrizték. A minisztériumok felügyelete alatt álló vállalatokkal foglalkozott közvetlenül a VPB (országos jelentőségű A) csoportba tartozó vállalatok), a kis- és középvállalatokkal az ipari központok, illetve más középirányító szervek. Az államosítás után sürgős feladat volt a tervezésre, a jóváhagyott és egyre részletesebb tervek előírásainak teljesítésére kötelezett államosított vállalatok pénzügyeinek átfogó és intézményes rendezése. A stabilizációtól az első iparállamosításig eltelt 19 hónap alatt a vállalatok pénzügyi helyzete rendkívül változatos, szinte vállalatonként eltérő módon alakult. Az egyes gazdálkodó szervek tőkeerejének, gazdálkodásuk színvonalának, termékeik piaci helyzetének különbözőségén kívül pénzügyi helyzetüket nagyban befolyásolta, hogy adótartozások és más kötelezettségek címén az állammal szemben milyen - az államosítás időpontjában rendezetlen kötelezettségeik voltak. Jelentős összegű volt az állami szervek tartozása is a vállalatoknak. Ennek okai közt egyes források az állammal szembeni követelések bírói érvényesítését korlátozó jogszabályokat emelik ki 66 . Kétségtelen, hogy most valamilyen formában az ilyen kötelezettségeket is rendezni kellett, de más - jogszabállyal ugyan nem indokolt ~, de valójában nagy szerepet játszó rendezetlen állami kötelezettségek is rendezésre vártak. A kialakult zűrzavaros helyzetet előidéző okok közt kell említeni a vállalatok egymás közt - tőkehiányok miatt, továbbá a kiterjedt kereskedelmi hitelmechanizmusok gyors leépítése következtében - mutatkozó nagy összegű rendezetlen tételeit. Az államosítás előtt a tulajdonosok részéről széles körben gyakorolt és az MNB központi devizaellenőrzésével is legfeljebb csak korlátozható tőkemenekítései (kifizetetlen importok, nem vagy csak késve érvényesített exportköve-
