Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
rendszerét (pl. a vállalatok közti kereskedelmi hitelezést és annk intézményrendszerét stb.) mihamarabb fel kellett számolni a Bank hitel- és pénzforgalmi monopóliuma címén. A vállalati tevékenységet egyre részletezőbb módon tételesen meghatározó tervelőírásokban, a tervteljesítés és különösen a tervellenőrzés folyamatában a hitel- és pénzforgalmi mechanizmusoknak addig ismert természetüktől idegen szerepet szántak. Sulyok Béla (ebben az időszakban előbb az MNB vezérigazgató-helyettese, majd a PM államtitkára) visszaemlékezéseiben beszámol arról, hogy az egyszámlarendszer keretében kialakított, több éven át a gyakorlatban érvényesített alrovatoknak milyen jelentőséget tulajdonítottak. Alkalmazásukra egy - valójában sohasem létezett - Goszbank módszer feltételezésével téves információk alapján került sor 65 . Ebben az időszakban - a bankátszervezés következményeként is - a pénzforgalmi elszámolási módszerek változtatására mindenképpen szükség volt. A racionális pénzforgalom lebonyolítására alkalmas szervezeti megoldástól azonban más intézkedésekkel kölcsönhatásban (alrovatok létesítése, vállalatok közti pénzkapcsolatok kizárása stb.) a későbbi határozatok további - de ily módon elérhetetlennek bizonyult - eredményeket is követeltek. Az államosított vállalatok első - 1948 májusára szóló - pénzügyi előirányzatának összesítését tartalmazó 1948. május 9-i GF előterjesztés előírásai szerint 529 tervkészítésre kötelezett állami iparvállalat a központilag kiadott tervezési űrlapon vállalatonként mindössze két oldalnyi terjedelmű pénzügyi tervet nyújtott be. Ebben a bevételeikre, kiadásaikra, esetleges pénzügyi hiányaik fedezésének módjára és pénzszükségletük fő csoportok szerinti (anyag, munkabér stb.) meghatározására térnek csak ki. A bevételi és kiadási előirányzatok globálisan 67,3 millió forint pénzügyi hiányt tüntettek fel (az összes tervezett bevételek kb. 8,5%-át kitevő összeg). A vállalatok hátralékos közterhei (adók stb.) viszont az egy hónapra előirányzott értékesítés (kiszámlázás) 57%-ának feleltek meg. Ez is jelzi, hogy az államosítás időpontjában a költségvetés és a vállalatok közt igen jelentős - több okra visszavezethető - rendezetlen elszámolások voltak. Ebben az anyagban már szó esik az államosított vállalatok szanálására vonatkozó elképzelésekről is. A júniusi hitelgazdálkodási előirányzatok ágazatonként (szektoronként) vagy iparigazgatóságonként tagolt beosztásban tartalmazzák azokat az összegeket, amelyeket a név szerint felsorolt vállalatok számára költségvetési forrásokból biztosítani javasol a PM. A felsorolásban (a költségvetésből kiutalható összegek egyenkénti megjelölésével) sok vállalat neve mellett a „Szanálásra utasítva" megjegyzés is szerepel. Az államosított vállalatok szanálására a GF Szanálási Főbizottságot nevezett ki. A szanálást előidéző okok és a főbizottság által javasolt, majd a Gazdasági Főtanácson jóváhagyott teendők, illetve intézkedések napjainkban sem ismeretlen problémák és módszerek. A vállalatok pénzügyi terveit felülbíráló szerveket előbb a Pénzügyminisztériumban, majd a PM és a GF titkársága közös
