Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
cs mindezekkel összefüggésben a széles körű vállalati szanálás néhány hónap alatt alapvetően megváltoztatták a hitel- és pénzforgalmi kategóriák szerepét és terét a vállalati gazdálkodásban is. A beruházások egyre szélesebb körének ingyenessége részben oka, részben következménye volt annak, hogy a vállalatok nyereségét minimalizálták, a veszteséges vállalatokat pedig, ha nem is automatikusan, de költségvetési és banki eszközök felhasználásával szanálták. A banikállamosítás, az azt szorosan nyomon követő nagyipari államosítás és a bankrendszer néhány hónap alatt végrehajtott gyökeres átszervezése teljesen új feltételeket hozott létre a vállalatok irányításában és ezzel összefüggésben a hitelezés és a pénzforgalom területén. Az ágazati jellegű vállalatirányítás szervezetei - köztük elsősorban az iparigazgatóságok - 1948 nyarán alakultak meg. A pénzintézeti szervezet átalakításával összhangban a hitelezésre és a pénzforgalomra vonatkozó új szabályozás történt. Egyes szerzők az egymást gyorsan követő események fő vonalát a hitel- és pénzforgalmi rendszer kialakításában abban látják, hogy az új bankrendszer fő feladata ebben az időszakban a Szovjetunió Állami Bankja (Goszbank) rendszerének adaptálása volt 63 . A bankszervezet átalakítása és az annak során kialakított pénzforgalmi és hitelügyi szabályozás valóban az 1930-as években kialakult szovjet bankrendszerével sok közös vonást mutat. A szovjet bankrendszer működésének gyakorlatáról ebben az időben Magyarországon csak néhány politikai vezetőnek és még náluk is kisebb számú pénzügyi szakembernek voltak többékevésbé nagyvonalú (felületes) ismeretei 64 . Ezért a döntéselőkészítő apparátusok a vállalatirányítás adott időszakban (1948. I. félévében) jelentkező követelményei alapján, a hazai körülmények közt és az említett ismeretanyagra támaszkodva igyekeztek a szabályozásokat előkészíteni. A GF Titkárságának egyik vezető munkatársa készítette 1948. április 19-én „A szocialista pénzgazdálkodás kiépítésének ideális programja a gyáriparban" című iratot, mely az ipar tervezésénél, ezen belül a pénzügyi tervezésben érvényesítendő módszereket vázolja fel. Utóbbiak közt a „forgótőke bank" (az átszervezés után létrejött, a számlavezetést és a forgótőke hitelezést monopol jelleggel ellátó Magyar Nemzeti Bank) tevékenységével kapcsolatban az egyszámlarendszert és e rendszer működésének módszereit is vázolja. Ez a dokumentum a vállalatok pénzgazdálkodását szabályozó párt- és állami döntések alapjául szolgált és végül is sok évre szólóan határozta meg az alkalmazandó módszereket is. A néhány héttel korábban végrehajtott iparállamosítás után a tervezést irányító funkcionális szervek (Tervhivatal, GF, PM) és az ágazati irányítás felelősei (elsősorban az Iparügyi Minisztérium) a gyakorlati tennivalók oldaláról közelítették a kérdést és logikai megfontolások alapján jutottak - legalább is az egyszámlarendszerre vonatkozóan, de feltehetően más, a feljegyzésben szereplő kérdésekben is - a leírt következtetésekre. Az 1948. évi intézkedésekből megállapítható, hogy az e hónapokban izmosodó diretktív jellegű, alapvetően naturáliákkal dolgozó tervezés szabályai és a pénz-, hitel és más érbékkategóriák gyakorlati alkalmazásának követelményei és feltételei közt ellentmondás alakult ki és mélyült el. A pénzforgalom és hitelpolitika eszközeinek „piaci" természetéből eredő és még létező eszköz-
