Dr. Tallós György: Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 9. Budapest, 1989)
Dokumentumok a magyar hitelpolitika, pénzforgalom és bankrendszer történetéhez 1945-1949
a legjelentősebb nagyipari vállalatok - tartoztak. A korábban már állami tulajdonban vagy kezelésben volt üzemekkel együtt a bankállamosítás után, de az 1948 márciusi iparállaimosítást megelőzően e csoportban már 589 állami vállalat működött 59 . Az állami ellenőrzést és az államosítást előkészítő jogszabályok és a különböző politikai dokumentumok is ebben az időszakban még nem a pénzintézeti rendszer átszervezésére, szakosítására stb. vonatkozó (már 1946 elején is deklarált) szándékokat tartják elsősorban aktuálisnak. A bankok tevékenységének közvetlen állami ellenőrzése alapján és jogán az érdekkörükbe tartozó vállalatok irányításának mielőbbi kézbevétele volt a legközelebbi cél. Erre utalnak különböző politikai dokumentumok és az 1948. januári, az államosított bankok legalább 20%-os érdekeltségű vállalataira vonatkozó rendelkezések. 1947 novemberében - az augusztusi választások utáni kormányalakítást követően - kerülhetett sor az 1947. július 12-i minisztertanácson már tárgyalt (és először rendeleti úton életbe léptetni kívánt) államosítás törvényjavaslatának országgyűlési vitájára. Ennek során számos, az államosítást ellenző állásfoglalás is megnyilvánult, de a törvényjavaslatot túlnyomó többséggel elfogadták 60 . Az államosítást követő jelentős átszervezési elképzeléseket is tartalmazó intézkedésekről Antos István pénzügyi államtitkár 1947. szeptember 5-i feljegyzése ad a bemutatott dokumentumok közül időben elsőként átfogó elgondolásokat. A szervezet és a tevékenységi kör tekintetében azonban ez az MKP állásfoglalását tükröző, pártfórumokon megvitatott és jóváhagyott koncepció is csak a meglévő nagybankoknak az államosítás utáni profilírozását tűzte ki célul. „A nagybankok specializálása gazdasági ágak szerint, és így egységes állami hitelszervezet kialakítása. Az államosított nagybankok jogi önállóságának fenntartása mellett szükség van egy specializálódott, a jelenlegi párhuzamosságot kizáró bankszervezet kialakítására . . .", továbbá „. . . mellőzni kell egy centralizált bankapparátus kiépítését, de az egységes irányvonalak megállapítására, azok betartásának ellenőrzése végett központi szervként Intézőbizottságot kell létesíteni kis apparátussal" (1947. november). Az „egybankrendszer", tehát a vállalatok számlavezetésének és hitelezésének a Magyar Nemzeti Bankban történő összevonása és ezzel párhuzamosan a nagybankok érdemi tevékenységének megszüntetése csak néhány hónappal ezt követően került napirendre. Még 1948 januárjában is arról van szó, hogy „Végsőfokon egy központi állami bankot kívánunk létrehozni, amely köré speciális rendeltetésű bankok csoportosulnak és az a távolabbi célunk, hogy a bankszervezet csak bankszerű tevékenységet fejtsen ki. . .". Ebből is arra - az egykorú vitákból is kivehető - helyzetmegítélésre következtethetünk, hogy az államosított nagybankok az érdekeltségi kapcsolatok (részvénytulajdon stb.) alapján, tehát már a nagyvállalatok államosítását megelőzően is, alkalmasak lesznek a vállalataik központi elképzelések szerinti irányítására. A külföldi tulajdonban lévő részvényekre a bankállamosítás nem vonatkozott 61 . A MAH külföldi részvénytulajdonával kapcsolatos - ebben a szakaszban
